Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Domanovszky Sándor: Mázsaszekér
MÁZSASZEKÉR. Irta : dr. Domanovszky Sándor. Középkori kereskedelmünk és harmincadiigyünk történetével foglalkozva, ismételten akadtam vámtarifákban, privilégiumokban és királyi decretumokban a «mázsaszekér» terminusára, de irodalmunkban hiába kerestem olyan közleményt, mely felvilágosított volna a szó mögött rejlő fogalomról. A kocsi és a hintó kifejezései és fogalmai hosszú vitákra adtak alkalmat, Tagányi, Kropf és Melich a mindössze csak három esetben előforduló ajoncaszekér kérdését is megvitatták, a mázsaszekér azonban, amely a legfontosabb hivatalos jellegű középkori kiadványainkban elég gyakorta előfordul, elkerülte kutatóink figyelmét. Minthogy pedig vámszabályzataink egészen külön emlékeznek meg a mázsaszekér vámtételéről, privilégiumaink pedig jogokat és kötelezettségeket kapcsolnak hozzá, szükségesnek tartottam az írott emlékek boncolásával megkísérelni a fogalom meghatározását, hogy a reávonatkozó intézkedések jelentőségét értékelhessem. Ezen vizsgálódásaim eredményét közlöm az alábbi sorokban, megkísértve egyben azt is, hogy fuvarozó eszközeink fejlődésében kijelöljem a mázsaszekér helyét. I. A mázsaszekér az írott emlékeinkben előforduló legrégibb speciális fuvarozó fogalom. Addig csak currusról általában van sző ; szekérről, és maga a szekér szó helynevekben, mint «Szekeres»,
