Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
354 SZENTPÉTERY IMRE. tájára tehetjük, míg a báni megszállást tiltó, szintén mandatum- szerű, de teljesebb szerkezetű oklevél valószínűleg 1217—1222 között kelt. Nem egészen mentes a gyanútól a várszolgák visszatartását tiltó kis oklevél és a toplicai jobbágyokhoz intézett parancs. Amennyiben mégis hiteleseknek fogadhatók el, kibocsáj- tásuknak mindenesetre 1224 előtt kellett történnie. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a megállapítások nem tökéletesek és nem lehetnek egészen határozottak, mert a kérdéses oklevelek kritikájában a legerősebb fegyvert, az eredeti oklevelek tanúságát teljesen nélkülöznünk kell. Az eredeti oklevelek szemlélete talán más irányba terelhetné a vizsgálatot és más eredményre vezetne. Ezidőszerint azonban meg kell elégednünk az oklevelek szövege alapján megállapítható eredménynyel, minthogy sajnos, semmi kilátás nincs arra, hogy az eredeti oklevelek valaha előkerüljenek. Az árpádkori királyi okleveleknek ez a behatóbb kritikát igénylő csoportja, mely itt vizsgálat alá került, ismét az egykorú, vagy közelegykorú oklevélhamisítás felismerésére vezet, melynek klasszikus kora a II. Endre uralkodása.1 A kritikus idő erre az oklevélcsoportra nézve a templáriusokkal folyó viszály 1224 körül. Ezentúl a topuszkói oklevelek között, melyek a chartulárium- ban megmaradtak, nemigen akad oklevél, melynek hitelessége ellen súlyosabb ok merülne fel. Ez egyszersmind annak is magyarázatát adja, hogy miért szorítkozhattunk az előadottakban jóformán kizárólag a királyi oklevelekre. II. Endre uralkodásának első felében még mindig csak a királyi oklevélnek van igazi tekintélye. Mutatja ezt az is, hogy a topuszkói chartuláriumban 1224-nél régibb, nem királyi oklevelet csupán kettőt találunk, a Márton corbaviai püspökét 1220-ból1 2 és Jocelin spalatói érsekét 1222-ből;3 ezeken kívül egészen a tatárjárás koráig mindössze hat olyan oklevél van a kódexben, mely nem a királytól vagy a hercegtől való. A monostornak később is, különösen a XIV. században voltak perei a birtokok s jövedelmek miatt, ezek a perek azonban nem vezettek oklevélhamisításra. 1 V ö a Turul 1916 évf .11. 2 Smiéiklas III. 185. * U. o. 221. L
