Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
II. ENDRE KIRÁLY OKLEVELEI A TOPUSZKÓI APÁTSÁG RÉSZÉRE. 347 jóval későbbi állapotokat tüntet fel, mint az 1211-iki. Nemcsak hogy a marturinamentesek közt nem találjuk már az 1211-ben megnevezett Wulkant, hanem az 1211-ben a birtokok felsorolása kapcsán említett Murta helyett is 1213-ban már ennek fia, Péter szerepel, mint annak a birtoknak (Yelseunenize, Yelseuniza) tulajdonosa, mely mellett 1211-ben Murta van tulajdonosul megnevezve. Emellett a marturinamenteseknek a küldönci szolgálattal való megterhelése is, miről az 1211-iki oklevél még mit sem tud, olyan dolog, melyet aligha róhattak az illetőkre egyik évről a másikra. Jellemző, hogy az 1350-iki báni oklevélben a monostorra nézve kedvező körülményeket úgy akarták egyesíteni, hogy az 1211-iki oklevélből vették a marturinamentesek kisebb számát, az 1213-iki oklevélből pedig az ország egész területére megállapított küldönci kötelességet. Későbbi állapotok visszatükröződését kell látnunk az 1213- iki oklevélnek az elidegenített birtokok visszaköveteléséről szóló passzusában is. A monostortól elvett javak visszaadásáról az 1211-iki oklevél is intézkedik, ami azt mutatja, hogy e tekintetben kevéssel az alapítás után meggyűlt a monostor baja. Ez nem is csoda ; hiszen igen nagy adományról, egy egész megye területéről s tartozékairól volt szó. De nincs adatunk, amelyből az 1211-iki oklevél ezen helyének célzatos és valamely ismert körülménnyel kapcsolatos voltát állapíthatnék meg, mert az 1211-ik oklevélben érintett halastavak miatt folyó perről nincs tudomásunk. Mikor ellenben az 1213-iki oklevélben azt olvassuk, hogy a javak visszakövetelése «non obstantibus quibuslibet instrumentis a nobis vel a quolibet per falsam suggestionem impetratis» történhetik, akkor ez élesen ráirányítja figyelmünket az 1224-iki állapotokra, amikor Domaldus comes a monostorral folytatott pere kapcsán kijelenti, hogy ő a templariusoknak nem adott Gorrában birtokot. «Et si templarii litteras talis donationis aliquo modo impetraverunt, noverint universi . . . litteras templariorum de tali donatione falsas esse et nullius momenti et per fraudem impetratas,»1 A következő évben Domaldus a spalatói érsek előtt nyilatkozott erről az «incaute» adott oklevélről.1 2 Lehetetlen észre nem venni ennek az ügynek az 1213-iki oklevél illető szakaszával 1 Smiciklas, III. 233. 2 U. o. 244.
