Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára

II. ENDRE KIRÁLY OKLEVELEI A TOPUSZKOI APÁTSÁG RÉSZÉRE. 341

Szembetűnik még, hogy míg az 1211-iki oklevél a gorrai adományból a hat generation kívül a templariusok birtokait is kiveszi, 1213-ban a hat nemzetség mellől a templariusok említése elmarad.

Ezek a nehézségek, amelyek bizonyos, többé-kevésbbé erőltetett' magyarázatokkal talán eltüntethetők volnának, szaporodnak, ha az oklevél fogalmazatát vizsgáljuk kissé behatóbban. Természetesen a nyilván másolási hibákon nincs miért fennakadnunk ; pl. az oklevél illető helyének értelmét egészen megzavaró «ut de omnibus, quod ad predia . . . attraxerint» világosan másolási hiba «de ominibus (— hominibus)» helyett,1 amint ezt a másik oklevélszövegben meg is találjuk a helyes alakban.1 2 Egészen más beszámítás alá esik azonban az, hogy az oklevél a pristáldusról nagy határozottsággal mondja, hogy «eandem terram perambulavit», holott a határok leírása hiányzik. II. Endre adományleveleiből ritkán hiányzik a határok leírása, jeléül annak, hogy akkoriban alakul ki nálunk a zárt tulajdon-birtok ; s a királyi oklevelek terminológiája legalább II. Endre uralkodásának első felében elég következetes abban a tekintetben, hogy ahol nincs határleírás, ott nincs is szó a határoknak a pristaldus által megállapításáról, csak a beiktatás van megemlítve.3.

Teljességgel kirívó és úgy az egykorú gyakorlattal, mint az oklevél többi részével is ellenkező az «aliquid subtraxerit monasterio» szavak után következő résznek (de elemosina mea, quam supra- dictis fratribus contuli et eis in presenti privilegio confirmavi) a többes számból egyszerre egyesbe átcsapó fogalmazata. II. Endre hitelesnek tekinthető oklevelei közt van néhány olyan, mely az egykorú külföldi (osztrák) oklevelek mintájára «Ego Andreas rex . . . notum facio» formulával kezdődik és ezt az egyes számot vagy végig megtartja,4 vagy pedig hamarosan áttér a rendes többes számú szövegezésre.5 Fordítva azonban az egész egykorú gyakorlattal

1 u. o. III. 117. 1.

2 U. o. 120.

3 Wenzel VI. 333. Fejér III. 1. 124. Smiciklas III. 160. Mon. Strigon. I. 218. A Mon. Strigon. I. 184. közölt oklevélben ugyan «assignata est» van, de ez is inkább a beiktatást jelenti, nem a körülhatárolást, mint az ekkoriban még különben is szokatlan «perambulavit» kifejezés.

4 Monum. Strigon. I. 14. Teutsch-Firnhaber I. XX.

5 Wenzel VI. 315. Weis I. 63. HO. V. 11.