Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
338 SZENTPÉTERY IMRE. ejthet gondolkozóba, hogy a régi jövedelmek és szolgálatok tekintetében változtatásokat eszközölhet, csak az egyenértéket (equi- pollentia) kell szem előtt tartania. Leginkább feltünhetik azonban oklevelünknek a beiktatást végző poroszló eljárására vonatkozó megjegyzése, ki — az oklevél szerint — a monostor tartozékait gondosan írásba foglalva, azokat az oklevélben olvasható felsorolás szerint saját pecsétjének bizonyságával erősítette meg. Bizonyos, hogy a pertinentia-felsorolások és határleírások kezdettől fogva nem történhettek máskép, mint a helyszínén eszközölt feljegyzések alapján. A hiteles helyek működésének meg- indultával gyakran történik is hivatkozás a királyi kiküldöttnek a káptalani vagy konventi pecsét alatt tett jelentésére. Azonban arra, hogy a korábbi időkben, mikor a pristaldus még egyedül járt el,1 hogyan történt a jelentéstétel, csak nagyon gyér adataink vannak. Az oklevelek megelégszenek a pristaldus megnevezésével ; az eljárás módjáról hallgatnak. Egy 1209-iki oklevél2 ugyan szintén említi a határmegállapításnál a pristaldus részéről a pecsét használatát, s ugyanott a megyemutatók (metariusok) is pontosan fel vannak sorolva; sajnos azonban, hogy ez az oklevél hamisnak bizonyul.3 Ezzel szemben, ha nagy ritkán nyilatkoznak erre nézve az oklevelek, rendesen egyszerűen a pristaldus állítására történik hivatkozás 4 és még 1234-ben, a káptalani vagy konventi bizonyságot megkövetelő törvény után is a poroszlónak élőszóval tett jelentését említi egy oklevél.5 Fontos tehát az 1211-iki oklevélnek az az értesítése, hogy a pristaldus jelentése saját pecsétje alatt történt. Ez a magában álló adat óvatosságra inthet az oklevéllel szemben. Azonban mindez nem lehet elegendő arra, hogy az oklevél hitelét megingassa. Nem is esett kifogás az oklevél ellen sem a középkorban, mikor is több ízben történt reá hivatkozás,6 sem az újabb tudományos munkákban. 1 Hajnik, Bírósági szervezet, 158. 2 Smiciklas, III. 92. 3 Hamis voltáról alább. Különben itt az oklevélnek homályos kifejezéséből nem tűnik ki világosan, hogy a pristaldus pecsétjéről, vagy talán a király által megbízott Bánk bánnak igazoló pecsétjéről van-e szó, kit káplánja csak helyettesített. 4 «Secundum assertionem prcnominati pristaldi Hunt.» Wenzel XI. 231. 5 «Sicut ab ore dilecti et fidelis nostri comitis Alexandri didicimus.» Monum. Strigon. I. 305. 6 így már 1224-ban (Smiciklas III. 233.) J225. (u. o. 244.), 1230. (u. o. 435.), 1281. (u. ο. VI. 393.) stb.
