Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
II. ENDRE KIRÁLY OKLEVELEI A TOPUSZKÓI APÁTSÁG RÉSZÉRE. 333 így, bár a benne található legrégibb oklevél korától másfélszázad választja el, még mindig elég korai arra, hogy bizalmunk legyen iránta. A mondottakat összefoglalva tehát a topuszkói chartulá- rium megbízhatóságára nézve megállapíthatjuk, hogy bár a kódexíró szerzetes elárulja a másolt oklevelekkel szemben érdekeltségét, nincs jele annak, hogy ez az érdekeltség őt az oklevelekben a tényeket érintő változtatások eszközlésére vezette volna. Ellenkezőleg, azok az adatok, amelyekből e tekintetben következtethetünk, a másolatok hü és gondos voltát mutatják. A kódex írójának tulajdonítandó változtatásokat kényelmi szempont okozta s ezek a lényeget nem érintik. A másoló úgy másolta az okleveleket, amint találta, még pedig az eredetieket és a másolatokat egyformán, megkülönböztetés nélkül. Amit tehát az oklevélszövegekben találunk, arról fel kell tennünk, hogy azt a kódexíró a másolt oklevélben is úgy találta. Ennek megállapítása a tárgyalandó oklevelek kritikája szempontjából bír jelentőséggel. * II. Endre királynak a topuszkói monostor részére szóló első oklevele egy általános formában tartott; parancslevél (mandatum generale). A király ebben kijelenti, hogy Gorra földet (terram de Gorra) apátság alapítása céljából a clairvauxi cisztercirendű szerzeteseknek adta minden tartozékával, minden szabad és szolgarendű emberrel s oly kiváltságokkal, amint hercegsége idején neki tartozott ez a terület szolgálni. Megparancsolja tehát azon föld népeinek, hogy a szerzeteseknek, kik e parancslevelet viszik, engedelmeskedjenek, őket segítsék s úgy szolgáljanak nekik, mint a királynak szoktak szolgálni, különben haragját vonják magukra. Az oklevél kelt a király uralkodásának első évében, miért is a kiadások 1205 alatt közük ; így Smiciklas is,1 azzal a megjegyzéssel, hogy az oklevél másolata a topuszkói chartuláriumban a 3. és a 14. szám alatt van meg. Szokatlan ugyan, de azért magában véve nem elképzel1 Cod. dipl. III. 54.
