Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Pilch Jenő: Az 1813. évi Hermagori ütközet
AZ 1813. ÉVI HEKMAGORI ÜTKÖZET. 309 hét huszárral újra megrohanta az országúton rendetlenül futó ellenséget, amely a nagy esőben és az átszegdelt terepen nem állapíthatta meg, hogy Pirquet csak maroknyi haddal van. Minthogy a meglehetősen keskeny országút mentén kerítések és deszka- palánkok voltak, az ellenség többször megállott, neki vetette hátát és szuronyokkal védekezett. Ennek ellenére a franciákat •egyrészt kézitusával, másrészt rákiáltással megadásra kényszerítették. Kis csapatunk egy óra lefolyása alatt mind a három ellenséges zászlóaljat lefegyverezte. Piát tábornok, aki lovasított lövészeivel keresztül rontva csapatán, ennek rendjét alaposan megbontotta, megszabadult ugyan, de elvesztette lovait és podgyászát. Az ellenséges oszlop végén Pirquet rátalált a Rosendil Jellacic- ezredbeli főhadnagy vezette hadifoglyainkra, akik az előző harcokban estek fogságba. Ezektől tudta meg, hogy előtte nincsen más ellenséges csapat, csupán Piát és lovasított lövészei, akiket azonban beérni már nem tudott. Erre Pirquet a kiszabadított katonákkal fölvétette az ellenség által eldobált fegyvereket és őket az elfogott franciák őrizetére rendelte. Pirquet mellett utoljára csak négy huszár maradt, mert a többiek közül egynek lovát leszúrták, kettő pedig a zsákmányolt lovakkal és a podgyásszal hátra vonult. Amikor Pirquet visszatért katonáihoz, csupán a megsebesült ellenséges katonákra talált ; a többiek, az alkonyat sötétjében, a kerítéseken át megugrottak és az erdőkbe és a mocsarakba menekültek. Pirquet ugyan még Förolachig óhajtott jutni, hogy a megugrott ellenségnek útját állja, azonban Mumb parancsa folytán St. Hermagor alá kellett visszahúzódnia, amely kifáradt csapata számára még jó messzire volt. Az ütközet után 15 napon át még 200 ellenséges katonát fogtak el, akik a közeli hegyekből és falvakból bújtak elő. Bár a környék parasztsága 18 órán át zsákmányolhatott, az út mentén 800 puskát és 15 dobot találtak. Pirquet emberei közül egy sem esett el. Ö maga három, lova pedig 12 sebből vérzett. A hét huszár és lovaik, egynek kivételével, amely elhullott, csupán a szuronyok okozta könnyebb sebeket kaptak.1 Azoknak a magyar huszároknak a nevei, akik Pirquet dicső1 Az összefoglalás alapjául szolgáltak : F. A., 1813, Hiller 9 — 300. c) 9—347. és 9 —413.sz.okmányok, valamint TFeilnak könyvei, h. és az Oesterr. milit. Zeitschr.- .nek már i. közleménye.
