Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Ernyey József: Oroszlánkő vára és urai

OROSZLÁNKŐ VÁRA ÉS URAI.

135

Másodszor is kísérleteztek a labancok aug. elején, nyomban a szerencsétlen trencséni ütközet után, mint Ocskay írja. «Hochberg generális Vlása szoroson át Oroszlánkő alá szállott, erősen kérvén a várat» — de az őrség ellenállott és a labanc had Ocskay közeledtének hírére Morvába takarodott.1 Ottlik erre újból megerősítette a várat — az utolsó nagy szereplésre, mert története most már rohamosan halad tragikus vége felé.

Mint tudjuk, Ocskay 1708 aug. 8. árulta el fejedelmét s szept. elején már megjelentek Hochberg egy hónapja szétvert csapatai Oroszlánkő vára alatt.

Ekkor Madocsányi Miklós, Rákóczi bizalmi embere, sokszoros kormánybiztosa védte a kis sziklafészket. A fejedelem csillaga hanyatlóban, a védelem gyenge volt. Jakussith ágyúi ugyan szóltak még három napig és a Hochberghez csatlakozott Königsegg grófnak saját várát kellett volna ostromolnia, a mikor Madocsányi ismeretlen előzmények hatása alatt tárgyalásokat kezdett, 1708 szeptember 5. szabad elvonulás biztosítása mellett megadta magát. Kicsiny védőserege kedvetlenül fogadta a hírt.

Árulás volt-e vagy kényszerű megadás? erről sokat disputál- tak Rákóczi táborában, de általában hűtlenséggel vádolták, s halálra keresték Madocsányit. Még 1710-ben úgy emlegették, mint Ocskay cinkosát s egy kuruccsapat felverte a horóci kastélyt, hogy elfogja az árulót.

Madocsányi megmenekült, de felégetett birtokán 3000 frtnyi kárt jelentett be a kamarának.1 2 A labanckézre jutott várat a védők vagy tán az ostromlók felrobbantották. Más forrás szerint tűz ütött ki a fellegvárban és a lőporkészletek robbanása döntötte össze az ócska falakat — a tulajdonos szemeláttára. De valószínű, hogy tudatos, tervszerű munka volt, csaknem olyan alapos, mint annak idején (1671) a szemközti várban, mert összedült, leszakadt itt is minden, a katasztófa után egy ép helyiség nem maradt, csak a meg nem közelíthető közfalak, a sziklaormokra rakott külső bástyák maradhattak aknamentesen. Utóbb felsőbb rendeletre kézi erővel ezeket is megbontották, hogy erődítmény jellege végleg elveszett. A külső körfalak romjai mutatják ugyan a vár egykori terjedelmét, de beosztásáról alig mondanak vala1 Ocskay. 271. 1.

2 Slov. Letopis. 1882.