Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 14. Szőnyiné Vas Lívia: Az emberi élet fordulóinak szokásai Kiskunhalason 1890 és 1940 között
Uly an kevély lányok járnak ere. Rá se níznek a szögén legénre. Most is ulyan kis Ián haragszik rám, A csizmámba kapczának se húznám.2' Némelyik elhagyott vőlegény pedig esküvőjén a hűtlen lány jegykendőjét rúdra kötötte és kocsin ülve lobogtatta.” Az 1920-as évektől jegyfelbontást a karikagyűrű visszaküldése jelentette „ha mégsem tetszett a szülőknek a másik, úgy küldték el valakivel a gyűrűt” (6). Ilyenkor a két család általában haragot tartott egymással. Régi hagyománya van a móring-adásnak,23 főleg a módosabbak körében maradt meg a századfordulóig. A kézfogó előtt vagy után írták meg a móringlevelet, amelyben a leendő férj 200-1000 Ft körüli összeget, ritkán földet biztosított a leendő házastársának, különösen, hajóval fiatalabb volt. A lakodalom időszaka A halasi lakodalmat leginkább az őszi vagy téli hónapokban tartották: „divat volt, hogy megvárják, hogy kiforr a bor” (9); de néha farsangban vagy májusban is lehetett. Nyári lakodalom csak az uraknál fordult elő. Tisztségviselők A lakodalom előkészületei közé tartozott a tisztségviselők kijelölése és megfoga- dása. A násznagyoknak már lánykéréskor és kézfogókor is megvolt a szerepe. Hajdan azonban igen felelősségteljes feladatuk is volt: hivatalosan meg kellett vizsgálniuk a házasulandók kilétét, magaviseletét, és ha nem a rendelkezések szerint jártak el, büntetést is kiszabtak rájuk. Később szerepük formálissá vált, a megtiszteltetés nyilvánult meg abban, hogy őket kérték fel esküvői tanúknak. „Legtöbbször a fiatalok keresztszülei lettek a násznagyok, ők fizették az esküvői szertartás költségeit” (2). Ha minden rendben volt a házassághoz, felkérték a vőfélyt - régiesen vőfér, de Halason leginkább vöfénynek mondták - fontos tisztének betöltésére. Vagy a komaságból került ki, vagy az ismerősebb vőfélyeskedő emberek, legények közül, jól megfizették, részt kapott a kásapénzből, a menyasszonytánc árából és a muzsikások béréből. Ügyes, víg kedélyű, költői tehetségű embert választottak, aki „ügyesen ejti ki a szót és sok rigmust tud”24, hiszen ő lesz az események irányítója. „A jobbmódúaknál két vőfély is volt” (11), a menyasszonyét a szülők, a vőlegényét saját maga fogadta meg. Szegényebbeknél csak a vőlegénynek volt vőfélye. A lányos ház vőfélyének kevesebb dolga volt, mert oda kevesebb vendéget hívtak általában. Adatközlőim szerint a polgári réteg egyre kevésbé fogadott fel vőfélyt, szerepüket a násznagyok vették át. 628
