Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 11. Alabán Péter: Kiskunhalas társadalma a dualizmus idején és a Horthy-korszakban
A táblázat sorai lefelé szélesedő sávot mutatnak érzékeltetve a kisbirtokok túlsúlyát, leginkább az 5 hold alattiakét. Ezen kistulajdonosok számára az agráriumban már 1928-tól elkezdődött gazdasági válság leküzdhetetlen problémákat okozott, amit Gyenizse Lajos kiskunhalasi gazda példáján az előző fejezetben már részleteztünk (gazdaságának jövedelmi viszonyait a válság idején a 10. táblázat mutatja). A tőle még kevesebb földdel rendelkezők helyzete a válság mélypontján (1932) végképp tarthatatlanná vált. Mindezt tovább súlyosbította a fennálló adórendszer, melynek megváltoztatása egyre időszerűbb lett volna. Ezt támasztja alá a Duna - Tisza közi Mezőgazdasági Kamara 1936. évi beszámolója: „A földadónál a rossz és elavult, igazságtalan kataszteri tiszta jövedelmet, mint adóalapot, a kisbirtok súlyosabb földadó terhét, a házadó igazságtalan voltát, a haszonbér után járó kereseti adónál a létminimum behozatalát, a jövedelem és vagyonadó erősebb megadóztatását kifogásoljuk.”161 A háttérben valójában az a kettős teher állt, mely révén a magánbirtokosok bérlőiktől egyrészt a lehető legmagasabb bérleti díjat igyekeztek behajtani, másrészt erre még rájött a föld adója is. Mint már volt róla szó, a 30-as években többen az utóbbit sem tudták kifizetni és nagymértékben eladósodtak. Ha ehhez még hozzávesszük a kisbérieteket,162 valamint a városi köztulajdonban lévő - szintén leginkább bérletként hasznosított - mintegy 3238 kát. hold nagyságú földterület bérlőit, a kialakult helyzetet igen komolynak mondhatjuk. Ezen az 1936-os telepítési törvény sem tudta megnyugtatóan rendezni: ennek eredményeképpen Halason 95-en jutottak földhöz összesen 1032 kát. hold nagyságú területen (átlagosan 10,9 kát. hold/fő) és 529-en házhelyhez 146 holdon (átlagosan 0,3 kát. hold/fő).163 Az évtized végén kezdődő második világháború, majd az azt követő szocialista átszervezés alapjaiban változtatta meg a magyarországi parasztság helyzetét és a hazai birtokstruktúrát. A Horthy-kor gazdasági és társadalmi fejlődése összességében nem tudott igazán eredményesen hozzájárulni ahhoz a dinamikus polgári fejlődéshez, amely a század elején volt érzékelhető. A társadalmi hierarchiában továbbra is legalul lévő parasztság megmaradt a hagyományos, de sokszor tervszerűtlen gazdálkodás mellett, amely életmódjukat tekintve - a szociográfusok szavaival - a „látástól vakulásig, a gyerekkortól a megrokkanásig tartó munkát” jelentette. A paraszti polgárosodás jeleit elsősorban (szinte kizárólag) a jómódú gazdarétegnél tapasztalhatjuk, amely látványos felemelkedést hozott számukra. Nőtt körükben az iskolázottság, többen közülük értelmiségi pályára kerültek. Kollektív életpályájukra példaként szolgál a földbirtokos családból származó Gyenizse Katalin (1903-2003) életútja, mely naplószerű formában könyvként is megjelent. A memoár szerzője Halas egyik legnagyobb birtokosának, Berki Andornak a felségeként élhette a gazdag polgári családok mindennapjait. О maga leérettségizett, lánya, Berki Viola (1932-2001) pedig főiskolát végzett és festőművész lett. Családja - férje unokatestvéreként - kapcsolatban állt a szintén festő Thorma Jánossal (1870- 1937), aki képzőművészeti alkotásaival világhírnévre tett szert. A visszaemlékezés több halasi birtokos családról tesz említést, melynek tagjai szakítva a tradicionális 497
