Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 11. Alabán Péter: Kiskunhalas társadalma a dualizmus idején és a Horthy-korszakban

helyzetük tekintetében, mégis - főként gazdálkodási - eszközeik mennyisége alapján kimutathatóan kisebb szántó-, kert- és szőlőterület volt a birtokukban. Legalul a megélhetésüket bérmunkával kiegészíteni kényszerülő elszegényedett iparosok, gazdák és ezek özvegyei álltak, akik kellő vagyon hiányában önálló gazdálkodást sem tudtak folytatni.

Az egyes csoportok nagysága, társadalmi összetétele ugyanakkor számos demográfiai kérdést vet fel. Ezen a téren Melegh Attila több mint két évszázad népesedéstörténetét írta meg, s egészen az első világháborúig foglalkozott Kiskunhalas népmozgalmi adatain keresztül a város társadalmával.11 Részben szociológiai módszert követve korspecifikus születési és halálozási (mortalitási) ráták felhasználásával vizsgálta a demográfiai átmenetek időszakát (1875-1914), a kapott eredményeket táblázatban rendszerezte. A mutatószámok közül Melegh a várható élettartam kalkulációját is számba vette, mely adatok rendszerezésével az adott időpontban érvényes életkilátásokról is képet nyújtott korcsoportok, nemek és két felekezet (katolikus, református) szerint. Illusztrációi közül korszakunkra vonatkozóan a grafikusan ábrázolt kiskunhalasi korfák emelhetők ki, melyek 1890-ben és 1900-ban nemenként mutatják a város korszerkezetét, utalva egyben az egyes korcsoportok mortalitási mutatóinak különbözőségére. Történeti forrásai közül a szerző anyakönyvek segítségével követte nyomon a vallási közösségeken belüli változásokat, a katolikus bevándorlás következményeit. A kutatási eredményekről - hivatkozás szintjén - a következő fejezetben még lesz szó.

Felekezeti viszonylatban a zsidó társadalomfejlődés 18-19. századi sajátosságainak megírásával Ö. Kovács József monográfiája12 bír hasonló jelentőséggel, aki az „emancipáció - asszimiláció - szekularizáció és antiszemitizmus” folyamatain keresztül vonta elemzés alá a zsidó közösségeket elsősorban Kecskeméten és Kiskunhalason, külön kitérve a gazdasági modernizációban, a polgárosodásban és az urbanizációban betöltött szerepükre. A halasi rész rövidebb terjedelme természetesen a két város nem egyenlő súlyával magyarázható, a megjelölt szempontok kidolgozottsága azonban így is jól tükrözi az izraelita népesség lakóhelyi és foglalkozási elhelyezkedését, vagyoni helyzetét, házassági kapcsolatait, kialakuló polgári öntudatukat, végül pedig az ellenük irányuló antiszemita megnyilvánulásokat.

Az eddigiektől némileg eltérően, táji - történeti szempontból közelítette meg A. Gergely András a lokális társadalom viszonyait. Vizsgálatai tér és idő vonatkozásában vontak le következtetéseket egyes életstratégiák, eszmék és világképek, társadalmi pozíciók és kötöttségek, valamint a helyi „egynemű” etnikai csoport ún. mikromodelljét szemléltetve.33 Ebben, de más munkáiban is a szerző nagy jelentőséget tulajdonított a különböző régiók térkapcsolati rendszerének, mentalitás- és ideológiatörténetének, továbbá tradícióinak - részben - kulturális elemzésének.14

454