Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 5. Simon András: Szőlő- és gyümölcskultúra
7. táblázat. Kiskunhalas gyiimölcsállománya az 1935. évben gyümölcsfa darab gyümölcsfa darab alma 55241 (19,9%) másféle szilva 8686 (3,1%) körte 45187 (16,3%) ringló 2253 (0,8%) birs 4371 (1,6%) dió 7194 (2,6%) naspolya 485 (0,2%) mogyoró 1149 (0,4%) cseresznye 13157 (4,7%) mandula 444 (0,2%) meggy 17312 (6,2%) gesztenye 204 (0,1%) őszibarack 26819 (9,7%) eperfa (szeder) 24824 (9,0%) kaj színbarack 50257 (18,1%) egyéb gyümölcsfa 17 (0,01%) magvaváló szilva 19724 (7,1%) összesen 277324 (100,00%) Forrás: Magyarország állatállománya, gazdasági gépfelszerelése és gyümölcsfaállománya az 1935. évben. Budapest, 1937. 289. A két felmérés között eltelt négy évtized jelentős változásokat hozott Magyarország agrártörténetében, s ezen belül a gyümölcstermesztésben is. Az I. világháborút követő időszakot Magyarország gyümölcsgazdálkodásában a trianoni elcsatolások (1920) és a gazdasági világválság (1929-33) hatása, s mindezek nyomán a kiútkeresés jellemezte. A korábbi termőtájak, a munkaerő-ellátottság és a kereskedelmi kapcsolatok széttörése e gazdasági ágazatban is az újjászervezés feladatát tette aktuálissá. Különösen nagy reményt fűztek az alföldi homok korábban is virágzó gyümölcskultúrájához és a csemegeszőlő-termesztéshez. „Megindult a csonka Magyarország kertgazdasággá, gyümölcskertté alakítása. A munka megindult, és bár eddig csak a barackunk híres, - nem Európaszerte, mert ahhoz kevés az, amit eddig termeltünk, - de ha a tempó nem lassul, hanem fokozódik, akkor világhíres lehet a kiváló Kiefer körténk, Jonathán almánk, a magvaváló szilvánk és sok minden gyümölcsünk mellett a mi kiváló csemegeszőlőnk. ”2h0 Ugyanezt a reményt és célt tükrözik Lakatos Vince szavai is az 1930-as évek második feléből: ,,A kun ember szorgalma magyar Kaliforniát teremt a magyar Szaharából! ”261 Vitathatatlan, hogy a két világháború közti időszak a Duna-Tisza közi termőtáj dinamikus fejlődését hozza, s vidékünk is - kilépve a háztáji vagy tanya körüli, önellátó vagy legfeljebb a helyi piaci szükségleteket kielégítő termelés keretei közül — ekkor válik üzemszerű gyümölcsgazdálkodást folytató, exportképes terméket produkáló termőtájjá. „ Leggyorsabban a Duna-Tisza köze fejlődött, mert itt már egy kialakult tájat lehetett továbbfejleszteni. Feltűnő, hogy ez a táj, mely hazánk legszélsőségesebb éghajlati és talajadottságaival rendelkezik, ilyen jelentős a gyümölcstermelés szempontjából. Ennek elsősorban közgazdasági okai vannak. A homokterületek aránylag olcsó ára, nagy bor-, gyümölcs- és baromfikereskedő cégek jelenléte arra ösztönözte a kis- és nagytőkéseket, hogy itt létesítsenek gyümölcsösöket. ”262 250
