Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 1. Szűcs Károly: A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között

tezzük - több tanyát birtokolt Felsőszálláson és más pusztákon, 52. sz. tanyájukon három nős cseléd lakott hat gyermekével.

Három kiválasztott gazdatanyán bérlők laktak és gazdálkodtak. Özv. Hamar Andrásné zsanai tanyáján három házaspár élt és a bérlők éves bérest is foglalkoztattak. 1895-ben 240 holddal rendelkezett és Komlós Imre volt a haszonbérlője.23 Figura Lászlóné pirtói és Bacsó Sándor zsanai tanyás birtokának bérlőit nem ismerjük, de tanulságos, hogy a Bacsó-tanyán lakó bérlő családjában egy özvegy férfi mellett, négy nős férfit és négy férjes asszonyt írtak össze, ami nagycsaládi együttélésre és gazdálkodásra enged következtetni.

A 189. sz. tanya tulajdonosa 1879-ben az a bodoglári Gyenizse István gazda, akit az önéletíró Gyenizse Lajos apjával azonosítunk. Gyenizse Istvánnak Bodogláron 260 holdas birtoka, több tanyája volt.24 Tanulságos, hogy 1869-70 telén a református nagygazda tanyáján két nős római katolikus éves bérest és két ugyancsak katolikus napszámost írtak össze. Király Gyenge Pál tajói gazda tanyáján szintén két nős, családos béres lakott. További három nagygazda (Darányi József, Halász D. Ferenc, Nagy K. József) városi házában élt, tanyáikon nős béresek és napszámosok laktak. Viszont az egykorú életformától eltérő, hogy Zseni Józsefné füzesi tanyáján a birtokos is kinn élt házas gyermekével.

Táblázatunk több népes tanyai gazdaságot mutat, de valamennyi tanyát figyelembe véve, az egyre eső átlagos lélekszám 6 fő volt, egy tanyai család átlagos lélekszáma pedig alig haladta meg az 5 főt.

Az 1870-es évek második felében végezték a város közel 112 ezer kát. hold kiterjedésű határának kataszteri földmérését. Az 1879-ben elkészült színes kéziratos térkép minden korábbinál értékesebb forrás a halasi tanyák településének, jellegének, birtokosainak, s mindezen kívül a határ használatának, a gazdálkodás és birtokviszonyok változásának ismeretéhez.25 A térképet a történeti és a néprajzi kutatás eddig nem tárta fel. Munkánk jellegénél fogva itt kizárólag a településtörténeti és településnéprajzi tanulságokat kívánjuk megfogalmazni.

A tanyák birtokosait, településük jellegét puszták szerint, északról délre, és nyugatról kelet felé haladva mutatjuk be.

Pirtón 26 tanya, az 1772 táján már meglévő csárda és egy csőszház állott. Sok földet birtokolt a dűlőben Kolozsvári István és a Tegzes család, a 17. század legmódosabb halasi famíliája. A Tegzes család tagjainak 7 tanyája volt, közülük idősb Tegzes Imre kettőt birtokolt. A térképen jól kirajzolódik a korábban tekintélyes cívis birtok megosztódása. Nagyobb tanyát bírt még Bangó József és Kis B. Gergelyné.

Bodoglár már a 19. század közepén - Tajó mellett - a város legsűrűbben tanyásodon és legnépesebb pusztája. 1879-ben 96 tanya állt ezen a határrészen. Átszelte a Szegedről Vadkert felé vezető „Sós út”, melyet a halas-félegyházi út keresztezett. A redempciós jussként kiosztott szántóföldek és jó minőségű kaszálók mellett a várostól való nagy távolság is hozzájárult a birtokosok megtelepedéséhez. Az egykori puszta észak-északnyugati területe a Sós úttól a félegyházi útig tele volt a tagosítás83