Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

POLITIKATÖRTÉNET, MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ - 20. Kálmán József: Deportálás Kiskunhalasról 1944-ben

zsákjain ülve helyezkedtem el.34 Reggel megnéztem, mi volt az a sok kemény tárgy, amelyet nénikém elhozott magával. Hát az egyik zsákban Eötvös Károly A nagy per c. műve volt, amit - fogalmam sincs miért - hozott magával,55 a másikban pedig Imre fia teljes munkaszolgálatos felszerelése volt, aki már évek óta szolgált. Ő úgy gondolta, találkozik vele és mivel felszerelése már tönkremehetett, átadja neki. Imre Buchenwaldban pusztult el.

Másnap aztán mi is tudtunk egy kis rendet csinálni. Feltakarítottuk az évek óta összegyűlt port, piszkot és úgy-ahogy elhelyezkedtünk. Közben egyre-másra jöttek az újabb szállítmányok. A szegediek már előttünk be lettek terelve, majd Kalocsától egészen Békéscsabáig az összes város és község zsidó lakossága megérkezett. Mint megtudtuk, az V. Csendőr Körzet összes zsidó lakosságát idehozták.4’ Lassacskán aztán itt is berendezkedtünk. Összeszedtük a családoknál levő élelmiszerek egy részét, és közös konyhát állítottunk fel, ahonnan naponta egyszer élelmet tudtunk szétosztani. A szegedi apácák igen rendesen viselkedtek, minden reggel több kanna tejet küldtek, hogy a kisgyerekek és a szoptató anyák tejet kaphassanak. A szegedi csendőrség az érsekség kérésére ezt engedélyezte. 10-15 elmebeteg is akadt a táborban, ezeket a körkemence egyik zárható raktárhelyiségében helyeztük el, gondoskodva élelmezésükről. A használaton kívül álló körkemence tetején kaptak elhelyezést a tábor betegei, kb. 50-60-an. Mi összeszedtük a táborban levő kb. 6000 zsidótól, ami felesleges gyógyszerük volt, én elrendeztem ezeket egy nagy tálcán és még két szegedi orvoskollégával együtt sorra jártuk naponta kétszer a betegeket és elláttuk őket.

Egyik elkülönített helyen volt Lőw Immánuel szegedi főrabbi is, aki nem any- nyira testileg volt beteg, mint inkább lelkileg. Sokáig és többször elbeszélgettünk vele, de megnyugtatni nem tudtuk. Később értesültünk róla, hogy őt Budapesten családjával együtt kiemelték és előbb az Aréna úti táborba, majd a Wesselényi utcai szükségkórházba került. Az utóbbi helyen halt meg.'

Szegeden és környékén nagyszámú kikeresztelkedett zsidó élt. Bíztak abban, hogy ők különleges elbánásban fognak részesülni, ezért nem is keveredtek össze velünk.58 Ezen elkülönülés volt az oka annak is, hogy az első alkalommal, tehát az első vonattal elindultak Szegedről, nem akarták velünk együtt szívni a levegőt. Nagyon rosszul jártak, mert az első vonat egyenesen Auschwitzba vitte őket. A szegedi gettó felszámolása előtti napokban egy nagy csoport férfit - nagyrészt idősebbeket - hajtottak be hozzánk a csendőrök; csakhamar megtudtuk, hogy a Bácstopolyára internáltak egy kis visszamaradt csoportjáról volt szó, akiket már nem tudtak a németek Németországba deportálni, hanem hozzánk csapták őket, hogy később velünk együtt vigyék a III. Birodalomba.

A szegedi téglagyárban eltöltött rövid idő alatt természetes halál miatt elvesztettük 32 hittestvérünket. A zsidó temető egyik üres parcellájában helyezték őket örök nyugalomra. Közülünk senki sem mehetett ki a temetésekre, nevüket azonban beírták a temető nagykönyvébe. így sikerült a közelmúltban emléket állítani sírjuk fölé.

866