Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
POLITIKATÖRTÉNET, MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ - 19. Végső István: Kiskunhalas a második világháborúban
Több német hangzású és eredetű névvel rendelkező, ám magyar származású személyt is felírtak erre a listára.221 Valószínűsíthető, hogy az illetékesek túl kevésnek ítélték meg a halasi németek számát. Ezért az összegyűjtés alkalmával előfordult olyan abszurd eset is, hogy szó szerint „Német” nevű családokat is el akartak vinni, de végül ők tisztázták a félreértést. Mivel a teheráni konferencia nem tartotta elfogadhatónak a katonai közigazgatást, így a szovjet katonaság próbált a háttérben maradni a németek összegyűjtése alkalmával.222 Viszont településünkön, a visszaemlékezések szerint, nemcsak a magyar hatóságok végezték a németek összeszedését. Ezt bizonyítja, hogy az átvonuló szovjet, román katonaság számára fenntartott szegedi úti volt tüzérségi laktanya területére vitték az összegyűjtött „németeket”. Mivel azonban nagyon kevés embert sikerült németté nyilvánítani, így többeket politikai okokra hivatkozva hoztak ide, pedig semmi közük nem volt a németséghez. Eddigi forrásaink szerint 30-40 főt különítettek ekkor el a tüzérségi laktanyában.221 A 0060. sz. parancs 3. pontja szerint: a „Mozgósítottak vigyenek magukkal meleg felsőruhát, 2 pár hordható állapotban lévő lábbelit, 3 rendes fehérneműt, ágyneműt és takarót, evőedényt és 15 napi élelmet. Az egész összsúlya ne haladja meg a 20 kg-ot fejenként. ”224 Az alacsony szám oka természetesen az, hogy szinte elhanyagolható számú német kisebbség élt a mindig is színmagyarnak számító Kiskunhalason. Szemben például a környékbeli bácskai és/vagy sváb telepítésű községekkel. Hisz például Bácsalmásról 96, Rémről 79, Császártöltésről 400 főt vittek el.225 Ezeknek az intézkedéseknek a hatására a mai Bács-Kiskun megye területéről összesen 2414 németté nyilvánított férfit és nőt szállítottak el kényszermunkára. Az összeszedett személyeket városunkból néhány nap múlva szállították tovább vasúton, előbb magyar gyűjtőtáborokba, majd később különböző szovjet munkatáborokba. Néhányuk visszatért, de egészségileg nagyon rossz állapotban, így sokan nem érték meg az öregkort. 1946/48-ban a magyar kormány kitelepítette a magyarországi német lakosság nagy részét. 1945 márciusában megindult az egykori Oroszország, illetve Szovjet-Orosz- ország területéről elszármazott személyek összeírása. Csak az 1919-ben elmenekült és emigrált személyek voltak az érdekesek, akiket a helyi rendőrség írt össze. Őket és családtagjaikat a szovjet hadsereg hadifogolynak tekintette. Összesen 4 ilyen embert találtak a városban, sorsuk későbbi alakulása ismeretlen226 A szovjet katonaságnak nem ezek voltak az egyetlen ilyen irányú intézkedései. 1945 februárjától kezdve pontos névsort vezettek azokról a katonaviselt férfiakról, akik időközben valamilyen oknál fogva hazatértek Kiskunhalasra. 57 olyan egykori második világháborús katonát írtak össze, akik 1944. október 15-én tényleges katonai szolgálatban álltak. A listán azok szerepeltek, akik kiskunhalasi lakcímmel rendelkeztek, de közülük 34 fő volt helyi születésű. A félszáznyi férfit 1945. március 6-án átszállították a szabadkai Magyar 522. Bevonulási Központ által felállított ún. igazolási gyűjtőtáborba.22 Itt igazolniuk kellett, hogy pontosan milyen tevékenységet folytattak a világháború alatt. Miután megbízhatóságukról meggyőződtek, „újra” 841
