Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 1. Szűcs Károly: A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között
[»fim Morfin. Mms-ef Ttarina üenn Ülte Martin vmm Jutnám t Jubas s /*до* //» 1. ábra Bodoglár pusztai tanyák 1860-61-ben. A pusztát ÉNY-DK-i irányban a Szegedről Vadkert, Solt felé vezető ún. Sós út szeli át. II. katonai adatfelvétel: XXXV. 59. szelvény részlete. Úgy látjuk, hogy a földet birtokló családok tanyaépítésében szerepe volt a pusztákat átszelő utaknak is. Az alföldi mezővárosok saját és bérelt pusztáin a középkor óta jelentős marhatenyésztés folyt, Szegedről és a kun pusztákról évente ezerszám hajtották a magyar fajta szürke marhát a bécsi, morva, bajor vásárokra. A „hatöles” marhahajtó utakon közlekedtek a régió vásárait látogató kereskedők, kézművesek, birtokos nemesek, jobbágyparasztok is. A Duna-Tisza köze középső régiójában Halas központi fekvésű mezőváros volt, ahonnan út vezetett Vadkert, Félegyháza, Majsa, Szeged, Szabadka, Jankovácz és Kecel felé. Bodoglár pusztán haladt át a Szegedről Majsán át Vadkert, Solt felé vezető sószállító út, amely Szeged városának a sókereskedelemben szerzett kiváltsága (1222) óta kiemelkedő fontosságú útvonal volt. Felsőszálláson, Bodogláron a tanyák inkább szétszórtan települtek, bár Bodoglár pusztán több család építkezett a sószállító út közelében (1. ábra). Úgy látszik, hogy ezeken a pusztákon elsősorban a természeti adottságok, vagyis a homokhátságok, a rétek és a feltört szántóföldek fekvése határozta meg, hol építették tanyáikat. Ezek épp a 18. században kiosztott redempciós jussokon épült szállási házak, tanyák utódai (!). Alsószálláson, Balota és Rekettye pusztán viszont a birtokosok nagyobb része a fontosabb közlekedési utak közelében települt. Alsószálláson és Nagy Rekettyében a tanyák a szegedi illetőleg a keceli út mentén, az utak egyik oldalán (!) szinte sort alkottak (2.,3. ábra). 74
