Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 1. Szűcs Károly: A kiskunhalasi városkép alakulása 1849 és 1945 között
2034. id. Péter István úr ifj. Bolla István béres, Benedek József juhász 2035. Tóth Birkás Mihály Szűcs Mihály béres,Viri János gulyás 2049. Keresztúri István Nagy János juhász, Nagy György béres, Rádóczi Sz. János gulyás A nemes Péter família tagjainak csak Felsőszálláson hat tanyájuk, a Nagy Czirok családnak öt, a Modok családnak három, Hirháger Mihálynak és Szűcs Józsefnek két-két tanyája volt. A 35 gazdatanyán összesen 51 cseléd lakott: 16 kertész, 15 juhász, 6-6 béres és gulyás, 2 lakó, 1 mindenes és 5 cselédnek csak a nevét jegyezték föl. Ez is mutatja, hogy az állattenyésztés ágazatai közül a juhtartásnak volt elsődleges szerepe a halasi gazdatanyákon. Pirtón 14 tanya birtokosát és a város kocsmáját vették jegyzékbe. A módos Tegzes családnak öt tanyája is volt, viszont a legtöbb cselédet: egy-egy bérest, juhászt és gulyást Baki József foglalkoztatta. Gózon Imre tanyás birtokát haszonbérbe adta. Említettük, hogy az 1850-es évek elején Tajó a legsűrűbben tanyásodott halasi határrész: 97 tanyát írtak össze és az 1853. évi egyházi sematizmus 710 főben jelölte meg a népességét.7 A nemesek közül Fűzik Pál, Mészel (Mészöly) János, Péter Antal és Imre, Sárközi István és Szekér Benedek birtokolt tanyát a határrészen, Fűzik és Szekér Benedek két-két tanyát is. Két tanyája volt Тагу István főbíró örököseinek, Baur Jánosnak, Csorba lukú Jánosnak, három tanyája a föltehetően keceli származású Borbényi Mihálynak. A 37 cselédes gazdatanyán 26 kertész, 18 juhász, 3 gulyás, 6 béres és 2 meg- jelöletlen cseléd lakott. Több gazdának volt számadó juhásza, mellettük 7 bojtár dolgozott, ami arról tanúskodik, hogy a gazdák több száznyi juh-, illetőleg bir- kafalkát tartottak. Fűzik Pál egyik tanyáján 3 kertészt, Szekér Benedek bérest, számadó juhászt és bojtárt, Borbényi Mihály kertészt, juhászt és gulyást is foglalkoztatott. A tajói tanyatulajdonosok többsége azonban nem fogadott cselédet, nem volt zsellére vagy haszonbérlője, hanem bizonyára maga lakott és gazdálkodott kisebb-nagyobb birtokán. Közülük a Nagy-Apáti család tagjainak hét tanyájuk volt egymás szomszédságában, 2183-2188. és 2190. szám alatt. A várostól távoli kinnélő családok mindennapi igényei szükségessé tették a helyi gabonaőrlést: Szemerédi B. József tanyáján Bor István molnár lakott, ami szárazmalomról vagy szélmalomról tanúskodik. A hasonló mértékben betelepült Bodogláron a Péter, a Gál és a Modok családnak 3-3, Besnyei Zsigmondnak, Gazdag Mártonnak, Kolozsvári Istvánnak és Szecsődi Jánosnak 2-2 tanyája volt. Az összeírás hiányai miatt a bodoglári gazdatanyákról és cselédekről nem adhatunk áttekintést, csak annyi bizonyos, hogy hét tanyatulajdonosról jegyezték meg: nincs városi házuk. Felsőszálláson hat, Pirtón három, Rekkettyében kilenc olyan tanyatulajdonost vettek számba, akiknek nem volt városi háza. A többi 71
