Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 15. Bakó Terézia - Bakó Katalin: Az esztendő szokásai Kiskunhalason 1850-1950
falkák, nyájak, kondák és a csürhék közlegelőkre hajtásának, az u.n. tavaszi kiverésnek, vagy kiállításnak az idejét az idő kinyiltához szabva, Szent György-nap táján, kedvezőbb időjárással pedig, ha a mező kizöldült már, valamivel korábban, de mindenkor idejében kihirdette a helyi hatóság. ’*ъ Itt is idézhetünk néhány hiedelmet: „ Szent György-nap előtt gyíkot, kígyót fogni szerencse. ”, ,, Szent György-nap előtt talált kígyót szerencse jelének tartották. Fejét pénzdarabbal - lehetőleg ezüst húszassal - levágták, s pénzes erszényükbe tették, mások a baromfi itató vályújába. Megmaradt részét a küszöb alá ásták el, ahol a jószág aludt. Fia többet is találtak, a lakóház küszöbje alá is ástak el, feje nélkül. Ma is találunk a régi küszöbök alatt.” „A Szent György-nap előtti lepke is szerencsét hoz. Futottak is érte. Aki elfogta, pénzes tárcájába tette, a nők, kivált a lányok, kis zsacskóba varrva a nyakukba hordták, hogy jól férjhez mehessenek. A lányoknak csak a fehér lepke volt jó, a férfinek mindegy volt.”, „Ha a békák Szent György-nap előtt megszólalnak, korai tavaszodás és esős nyár lesz.” „Szent György-nap előtt, nem jó tojást eladni vagy kiadni a háztól, mert nem sikerül a baromfi nevelés. ’** Harmathúzás A néphit szerint, ekkor mentek harmatot szedni is, ezzel vették el mások tehenének erejét, egészségét, a gazda szerencséjét. Hiedelmek ezzel kapcsolatban: „Szent György-nap előtt éjjel, vagy hajnalon, a más legelőjén ha harmatot szedünk, s azt a teheneinkkel megitatjuk, sok tej, túró és vaj lesz a háznál.” „Hogy teheneid jó és sok tejet adjanak, feleséged a más földjén, kora hajnalon, a harmatos füvön lepedőt húzzon, s a vizes lepedőt otthon a tehenek hasa alatt csavarja ki a földre, aztán a lepedővel a tehenek hátát törölgesse meg. Ahonnan a harmatot lopja, ott a tehenek kevesebb, vagy véres tejet adnak. ”65 Gyenizse Lajos elbeszélése alapján, Nagy Czirok László feljegyezte számunkra a harmathúzás szokását. „A múlt század dereka táján, az 1870-es, sőt még az 1880- as években is, a babonásabb tanyai gazdasszonyok a Halas környéki pusztákon nagy buzgósággal gyakorolták a harmathúzást. Szent György-nap éjszakáján fehér lepedőket húzgáltak a szomszédok legelőjén, azok a babonás nőszemélyek, akik teheneket fejtek, vagy birkatejjel bajmolódtak. A harmattól ellucskosodott lepedőkből egy tejes cserépköcsögbe csurolták ki a mezők harmatvizét, s ezt mindaddig ismételgették azon éjszakán, vagy hajnalon, míg a köcsögjük meg nem telt harmatvízzel. A harmathúzó nő, — hogy munkája sikeresebb legyen — szótlanul szökött ki a gyepre, s úgy is lábujjhegyezett vissza. A más legelőjén így szerzett harmatvizet holdfogytakor bográncsba öntötte, s szabad katlanon, tőzegből rakott tűzön felforralta, s néhány maréknyi lajtorjatüsök zöldjét és gyökerét is megfőzte, végül az előre összegyűjtött minden fajta tejes edényeit a felforralt harmatvizen eggyenként és valamennyit jól megbugyogtatta. A kihűlt harmatvízből a fejős jószág itatóvályújába, fejősállatonként 1-1 fölözőkanállal belétett. 684
