Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 14. Szőnyiné Vas Lívia: Az emberi élet fordulóinak szokásai Kiskunhalason 1890 és 1940 között
minden tagjára nézve. Nem elhanyagolható a vizsgált társadalmi berendezkedés sem, még egy adott földrajzi területen élő társadalmon belül is más-más jelenségek emelkednek ki a különböző rétegek, csoportok szokásvilágából. Mindezekből következik, hogy a népszokások kutatását különböző megközelítési módok, többszempontú elemzések jellemezték és jellemzik napjainkban is. A magyar nyelvterület egyes részeit a szokáskutatások különböző mértékben érintik. így kiemelten vizsgált terület pl. a palócok lakta vidék, vagy Kalotaszeg. A Duna- Tisza közének településeiről azonban igen keveset tudunk ezen a témán belül. Kiskunhalas néprajzának eddigi közölt adatai sem tekinthetők e szempontból teljes körűnek. Magyarázatként szolgál, hogy a Kiskunság egyik régóta kiemelkedő fontosságú mezővárosaként sajátos néprajzi adottságokra tett szert. Hiszen egy ilyen nagyhatárú településen számolnunk kell a polgári és paraszti létforma nagyarányú keveredésével. A szokás-leírások csak a házasságkötéssel kapcsolatosan ismeretesek; így a legkorábbi lakodalom-leírás Thúry József tollából. Az önkéntes gyűjtők az eseménysor egy-egy mozzanatát emelték ki; Csonka Mihály3 a vőfélyekről, Kiss Mária4 a jegykendőről, Nagy Czirok László' a leánykérésről írt cikket. Megjelentek tanulmányok a halasi népdalokról/’ öltözetről7, a népi jogéletről,8 ezeknek egyes részletei szintén fontosak szempontunkból. Ugyanígy jelentősek pl. Nagy Czirok László gyűjtései, amelyek hatalmas anyagmennyiséget ölelnek fel. Mindezen fenti tanulmányok jelentik vizsgálatom forrását az 1890 és 1920 közötti időszakra vonatkozóan, mivel saját gyűjtéseim révén ezekhez az évtizedekhez már nem juthattam el. Szülővárosomban 1993 júliusa és 1995 februárja között egyetemistaként végeztem gyűjtéseket kérdőív alapján, amelyeket hangfelvételek is rögzítenek. Ezek az adatok akkor 70-90 éves adatközlőktől származnak, akiket arra kértem, hogy gyermek- és ifjúkorukra emlékezzenek vissza és annak az időszaknak a szokásait próbálják meg felidézni. Ok többször utaltak arra, hogy tudomásuk szerint szüleik idejében mi történt másképpen és mi maradt meg a korábbi időkből ugyanúgy. (Két 60 éves adatközlőmet kifejezetten a szüleik fiatalkorából ismertekről kérdeztem). így írásomban a „régen”, „korábban” kifejezések a vizsgált korszak első felére vonatkoznak, míg a „később”, „majd”, stb. utalások a megjelölt időszak második felére. Az 1890-t megelőző, illetve az 1940-t követő időszak adataira csak akkor tértem ki, ha fontos összefüggést fedeztem fel a köztes időszakban. Adatközlőim részletes felsorolása a tanulmány végén található, itt jelöltem a név mellett a gyűjtés idejét, majd a születési helyet, évet és vallást. Az átláthatóság kedvéért sorszám szerint szerepelnek, mert így a szó szerinti idézetek után a sorszámokat tudtam feltüntetni zárójelben. Azonos sorszámot kaptak a házaspárok, illetve egy esetben apa és lánya, mert őket közösen volt alkalmam megkérdezni. Természetesen az egyéniségektől függően eltérő mennyiségű adatot tudtam rögzíteni, így volt akitől többet, volt akitől kevesebbet idéztem. Az 1-től 6-ig terjedő sorszámmal jelölt adatközlők római katolikus, a 7-11-ig terjedő sorszámúak pedig református vallásúak. Polgári származásúak az 1,4, 7, 8, 620
