Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 13. Székelyné Körösi Ilona - Gyarmati Andrea: A halasi viselet

nagy valószínűség szerint azonos a Halason az 1860-as évek végén divatba jött, és az 1870-80-as években virágkorát élő zsinóros felöltővel, amely „átalgombolós, némelyiknek nyakbavetö zsinórja is volt. Ezt Árvái Mihály viselte legtovább. A háború után is még felvette. Volt köztük bukrosaljú is.”55

A bandzsúr szabása, díszítése és viselési módja a nemesi öltözetek hagyományait és a dolmányos-mentés viseletét idézi, amely a 19. század második felében a parasztság ruházatában is továbbélt. A bandzsúr elnevezés máshol is ismert volt; így nevezték például a galgamácsai férfiak „menteállású”, nyáron vállra vetve, télen felöltve viselt vőlegénykabátját,56 és a közeli Kecelen a 20. század elején viselt kék vagy fekete színű, derékban szűkített és csípő alatt kissé fodrosra bővülő, zsinórdí- szítéses posztókabátot.57

A posztónadrággal azonos anyagból készült az ujjas mándli, nagymándli vagy nagyfölöltő, nagykabát vagy - Halason gyakori elnevezéssel dóka, nagydóka5* Karcsú, testhezálló kabát volt, amelynek ünneplő darabjait gazdag zsinórozással és gombolással díszítették. Báránybőrrel vagy vattával bélelték. A halasi magyarszabók készítették.59

Nem tudjuk pontosan, mit rejt a „bojszi kabát” és a „bojszi nadrág” elnevezés, amelyet egy 1935-ös gyűjtésben olvashatunk. „Ez kívül pelyhes volt. Fekete gombokra.60 Valószínűleg vattás vagy tollas bélésű téli ruhadarabról van szó - akárcsak a női viseletben előforduló „pelyhes szoknya” esetében, vagy pedig bolyhozott felületű anyagról.

39. A debeáki Gyenizse család, 1927. Ifj. Jakab Antal felvétele. TJM 14318

600