Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 13. Székelyné Körösi Ilona - Gyarmati Andrea: A halasi viselet
Az 1930-as években műszőrméből is készítettek rövid női kiskabátot. A kabátok nyakára rövid, kihajtós hegyes gallért, vagy nagyobb kabátgallért tettek. Szép darabokat tartalmaz a múzeum gyűjteménye a 19. század utolsó harmadában viselt főkötőkből. A legegyszerűbbek fekete gyöngyfonalból horgoltak, a 19. század végén készültek. Az 1870-es, 1880-as évek főkötőit kör alakú drót mere- vítésre erősített tüli, selyem és csipke anyagokból varrták, fekete gyöngy díszítésekkel és selyemszalagokkal, a fejtetőn ráncolt selyemmel, elöl illetve a fejtetőn masnival, hátul szalagokkal. A női kalapok később terjedtek el és jelentek meg Kiskunhalason is. A századforduló és a századelő sálkendői háromszög vagy hosszú, keskeny téglalap alakú textilből készültek. Anyaguk gyári kötött, tüli, géz, a melegebb daraboké bársony, buklékötésű gyapjú. Rácsra font rojtokban vagy csipkeszegélyben végződtek. Az áttetsző tüli és géz sálkendőket gazdagon díszítették csipkével, áttört vagy rátétdíszítéssel; ezeket estélyi ruhákhoz viselték. Színük többnyire fekete, sötétbarna, vagy fehér, törtfehér. A kiegészítőkhöz tartoztak a gyöngyfonalból kötött kesztyűk, a könyékig érő, áttört díszítésű müselyem kesztyűk, és a csipkével, horgolással, hímzéssel, szálkihúzással díszített zsebkendők. Női díszmagyar A magyaros jelleget hangsúlyozó, kifejezetten reprezentatív, ünnepi alkalmakra felvett díszviselet, amelyből a Thorma János Múzeum két teljes együttest őriz. A két világháború közötti években újjáéledt a díszmagyar viselése, bizonyos rangok, közszereplők, ünnepélyek kapcsán elvárás volt az ilyen ruha felöltése (pl. polgármester felesége, bálanya, zászlóanya stb.). Az itt leírt női díszmagyar öltözetet Bulcsi Károlyné Thorma Katalin (1833- 1927) viselte férje 1865-ben bekövetkezett halála után a 19. század végén. Mente: Fekete bársonyból, lefelé bővülő, ujja lefelé szélesedő és kézelőjénél hasított, kerek nyakkivágású, gallér nélküli. Hátán, elején, a nyakkivágásnál, az alján és kézelőjén zsinórozással díszített. A mentét panyókára vetve viselték. Felsőrész (ingváll): Háta és eleje fekete bársonyból készült, karcsúsított, elöl kapcsokkal záródó, eleje alul „fecskefarkas”, körbefutó zsinórozás díszíti. Ujja gyári csipkéből készült, könyökénél összehúzott, fodros. Kerek nyakkivágását álló tüll fodor díszíti. Szoknya köténnyel: A szoknya derékban ráncolt selyembrokát fekete tüll bélésű, előtte gyári csipkéből készült köténnyel, ami a derékhoz van varrva. A csipke szélét és alját aranyszínű beszövés díszíti. Párta fátyollal: Anyaga fekete selyem és tüll. A félköríves drótmerevítés tüllel van bevonva, amelyet elöl fehér gyöngysor díszít. A pártából hátrafelé kb. térdig érő fekete fátyol lóg, rajta aranyszínű hímzett díszítések. Tarsoly: Téglalap alakú, fekete bársony táska, rajta körben ezüstszínű gyári horgolt szalag, közepén mindkét oldalon ezüstszínű hímzett virágmotívum.35 589
