Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 13. Székelyné Körösi Ilona - Gyarmati Andrea: A halasi viselet
Az asszonyok is simán hátrafésülték és két ágra, hármas fonásra befonták a hajukat, majd hátul kontyfésűt tűztek a hajba és erre csavarták fel a fonatokat. A kontyra kontykendőt kötöttek, Kiss Mária leírása szerint a következőképpen: „A kendőt három sarokra hajtották, a behajtott sima kendő közepét a feje hátuljára terítette, úgy, hogy a kendő közepe legyen a feje közepén, akkor megfogta a két szélső sarkát és a kontyon alul keresztben vette és a konty fölé fölvezette és ottan a konty fölött csokorba kötötte. A középső sarka pedig a hátán lelógott, a kötésen alul maradt. ”33 A századfordulón a fiatalasszonyok horgolással készült és selyemmel szegélyezett fekete főkötőket viseltek. A fejkendő viselése kötelező jellegű volt az asszonyok számára. A háromszögle- türe hajtott kendő sarkait az áll alatt kötötték meg. A fejkendők anyaga, színe, mintája a vállkendőhöz hasonlóan rendkívül változatos volt. Ünnepre selyem, bársony, egyszínű vagy mintás, többnyire rojtokkal is ellátott kendőt kötöttek, hétköznapra olcsóbb és egyszerűbb anyagokból készültek, kedvelt volt a helyben készült kékfestő fejkendő is. A polgári viselet elemei a női öltözködésben A polgári viseletre jellemző ruhadarabok és kiegészítők — ha nem is azonnal az aktuális divat megjelenésekor, hanem némi késéssel - a nagyobb alföldi parasztvárosokba, így Kiskunhalasra is eljutottak. Drágaságuk és újszerűségük, szokatlanságuk miatt nagy tömegben nem terjedtek el, de hatásuk érezhetővé vált. A polgári divatot a helyi parasztpolgári társadalom legfelső rétege követte, átvették az iparosok, értelmiségiek. A ruházat egyes elemei beépültek a paraszti viseletbe, mint például a blúzok, ujjasok, amelyeket egy új divatú polgári viseleti darabból alakítottak át, idomítottak a helyi öltözethez. Kiskunhalasról arra is akad példa, hogy egy kifejezetten polgári jellegű alsóneműt (midért, fűzőt) nagygazda családok nőtagjai használnak, de ez nyilvánvalóan a kivételek közé tartozik.34 A polgári viselet alább felsorolásra kerülő elemeire több példát is találunk a Thorma János Múzeum gyűjteményében. Az 1900 körüli alsószoknyák selyem, batiszt, géz, finomabb klott anyagokból, vagy ezek kombinálásával készültek, szabottak, derékpántba foglaltak. Díszítésük többnyire gépi csipke rátét, hímzett szalagdísz, vagy fodor. Van közöttük olyan, amelyiknek az alja hátul fecskefarokban végződik. Egy hosszú, alul fodros, szabott, magasított derekú alsószoknya derékrészét halcsontmerevítővel szűkítették. Több, Kiskunhalason használt, halcsontmerevítős fűzőt is őriznek a gyűjteményben az 1880-as, 1890-es, 1900-as évekből. Ezek elöl fémkapcsokkal, hátul befűzött szalagokkal, zsinórokkal záródtak. Alapanyaguk vászon, damaszt, díszítésük gépi hímzett anyag, csipke, fodor. Halason Kohn Benő divatáruházában lehetett kapni. 586
