Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 12. Juhász Antal: Népi építészet
megnősültek, az új párnak ott volt a lakása, amíg nem építettek maguknak. Amikor a fiatal házasok éppen nem laktak benne, kamrának, tárolóhelynek használták, pl. a nagylánynak gyűlő „tollegyetmást” tartották ott. Rendszerint „kisház”-nak emlegették. 1926-ban bontották el, az egyik legényfiú nősülése előtt, hogy a régi épület ne csúfítsa a tanya arculatát. Bontáskor a hantok elváltak a maltertól és ásóval a hantokat szét lehetett feszegetni. A földön fekvő gyephantok elporhanyósodtak, mert a fagy „szétszítta” azokat, de az egészben maradt hantokból az új tanya végéhez még kamrát tudtak építeni. Az évente tavasszal és ősszel rendszeresen tapasztott, meszelt hantházak hosz- szabb ideig is otthont adtak rászorult tanyai családoknak. A Szeged város Csórva kapitányságában, tíz hold városi haszonbérleten 1901-ben épített hantházat 1956-ig lakták, utána aprójószágokat tartottak benne és 1965-ben verték szét. Szintén Szeged határában, Csengele kapitányság „Majsai hármas” határrészén 1884 körül épített hantházban 1968-ban is laktak. Mindkét hajlék eredetileg ház-pitvar beosztású volt, és utóbb színt illetőleg istállót toldottak hozzá.1' A Duna-Tisza közi régióban a puszták 19-20. századi kiosztása után épített hantházak jól példázzák, hogyan alkalmazkodtak a parasztcsaládok az adott gazdasági-társadalmi viszonyok között a természeti feltételekhez, - miközben alakították, formálták is a futóhomok világát, amibe beleszülettek.16 Az 1860-as években készült helynévgyűjtemény a halasi Tabánt így jellemzi:,,...zjgy neveztetik a legrégibb városrész (4., 5. tized)... , mely kezdetben útszái, udvar nélküli házai meg most is meglévő sövény épületeinek régiségét tanúsítja...”'1 A fűzvesszőből font sövény sárfalú építmények vázszerkezete volt, melyeket a Duna-Tisza közén mindenütt ismertek, különösen folyók mellékén, vizenyős területen, ahol a fűz termett. A város határában Rekettye puszta utal a rekettyefűz honosságára. Sövényfalú épületekre a legidősebbek is kevesen emlékeztek. A Dúdoli parcelokban, ahol szegényparasztoknak osztottak apró parcellákat, többen „fonyással csinálták” a házukat. A vesszőfonatot mindkét oldalon vastagon tapasztották. A Baki család Debeák pusztai birtokán, a juhász-tanya mellett nádtetős, 8-900 birka befogadására alkalmas birkaszín állott. Faoszlopokra deszkát szögeitek, körbevették fűzfa-fonattal, s azt kívül sárral betapasztották. Hossza 15, szélessége 5 méter, három oldalán zárt, a negyediket nyitottan hagyták.16 Nagy Czirok László említi a rekettyefűzből fonott kerítéseket és górékat. Utóbbiak kb. másfél méter magas, kúp alakú tárolók voltak. Alól nyílást hagytak, ahol a csöves kukoricát kiszedhették.19 Több tárgyi emléke maradt fenn a nádvázas sárépítkezésnek. Kiskunhalason és környékén ennek a falazatnak a technikáját a helybeliek állításos falnak, nádállításnak, vagy egyszerűen állításnak nevezték. Az épület négy sarkára erős akácfa oszlopokat ástak le. A sarokoszlopok közé még néhány vékonyabb akácoszlopot ástak. Ezután a készülő fal vonalában kis árkot mélyítettek, amelybe sűrűn erős 534
