Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 12. Juhász Antal: Népi építészet
Népi építészet Juhász Antal Az 1850-1950 közötti évszázad kiskunhalasi népi építészetéről a fennmaradt épületek és az idős nemzedék emlékei alapján ma már csak hézagos leírást adhatnánk, ezért korábbi adatgyűjtésekre, kéziratokra, a 19. századi épületek fényképeire, rajzos dokumentációjára, kis részben építészeti dolgozatokra támaszkodunk. Természetesen igyekeztünk a helyi levéltárban építkezési tárgyú ügyiratokat, tanácsi szabályrendeleteket felkutatni, de efféle forrásokat csak elszórtan találtunk. Emiatt szükségszerűen merítjük a fejezet anyagát a 20. században írt paraszti emlékezésekből és néhány, 1960-70-es években készített, már szakszerű adatfelvételből. Nagy Czirok László, a halasi népélet neves krónikása 1950-ben írt tartalmas dolgozatot a helyi építkezésről. Idős adatszolgáltatói révén számos hiteles adalékot az 1860-1900 közötti évtizedek építő gyakorlatáról is.' Csonka Mihály parasztgazda 1950-51-ben írta meg önéletrajzát, majd - Nagy Czirok László ösztönzésére - részletes leírást készített a házépítésről, az építkezésen dolgozó ácsok, asztalosok és kontárok munkájáról. Kéziratának hitelét, értékét aláhúzza, hogy képesítés nélkül maga is részt vett tanyai építkezéseken.2 Az 1950-es évek végén és a 60-as évek első felében Janó Ákos múzeumigazgató készített fényképeket és feljegyzéseket a város és egykori határa hagyományos jellegű paraszti épületeiről. 1964 és 1965 nyarán Janó megbízása alapján, Bárth János egyetemi hallgató végzett népi építészeti anyaggyűjtést a város 1950-52 előtti határának tanyáin. 88 halasi tanya „háztörténetét”, népi építészeti jellemzőit jegyezte föl, több tanyán részletrajzokat, család- és gazdaságtörténeti adalékokat is rögzített. Adatgyűjtése 1995-96-ban folytatott határjárásunk idején már elérhetetlen, épp ezért forrásértékű anyagot nyújt feldolgozásunkhoz.3 Magam a Néprajzi Múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség által szervezett „falukutatás” keretében 1971-ben végeztem népi építészeti anyaggyűjtést Kiskunhalason és korábbi hatalmas tanyavilágában. Balotaszálláson, Imrehegyen, Kunfehértón, Pirtón, Zsanán és a Halas határában maradt Alsószálláson, Füzes pusztán 17 lakóépületet, a városban 2 parasztházat mértem föl és 7 tanyáról készítettem helyszínrajzot. Mindegyik tanyáról és városi házról népi építészeti leírás és legalább öt-hat fényképfelvétel készült.4 Az adatfelvétel munkájában társam és segítőm Bárth János volt. 1995-96-ban terepmunkám elsődleges célja a településtörténeti kutatás kiegészítése volt, s ez a tradicionális népi építészet addigi anyagát már kevéssé gyarapította. 529
