Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 11. Alabán Péter: Kiskunhalas társadalma a dualizmus idején és a Horthy-korszakban

6. táblázat. Kiskunhalas iparos — kereskedő rétege 1868-ban ’

Foglalkozás

A városban összesen

Ebből zsidó

fő

%

fő

%

Szatócs

37

38,14

24

45,27

Kereskedő

20

20,62

18

33,96

Húsvágó, metsző

2

2,06

2

3,77

Szabó

19

19,60

2

3,77

Bizományos

2

2,06

1

1,89

Cipész

8

8,25

1

1,89

Malomtulajdonos

1

1,03

1

1,89

Pék

3

3,09

1

1,89

Szappanos

1

1,03

1

1,89

Szűcs

2

2,06

1

1,89

Üveges

2

2,06

1

1,89

Összesen

97

100

53

100

élelmezési iparban tevékenykedők száma (154, illetve 106 fő); mellettük hasonló arányokkal az építőipar rendelkezett (116 fő).91 1906-ban az 565 iparos és kereskedőből 5 volt gyáros, 352 képesített, 25 engedélyhez kötött, 59 pedig egyéb iparos.92

Az iparos réteg csekély súlya rekrutációjának vizsgálatával is igazolható. Több forrásban fordul elő a „félparaszt mesterember” megnevezés,93 ami egyértelműen utal a városi lakosság zömének paraszti származására. Mezővárosi sajátosság, hogy sokaknál az ipar nem kizárólagos tevékenység volt; emellett földbirtokkal is rendelkeztek, így ezen társadalmi csoport nem különíthető el élesen a birtokos paraszti kategóriától. A már többször említett tétel igazsága tehát ismét bizonyított: a helyi társadalom szinte valamennyi tagja gazdálkodott, a biztos megélhetéshez az iparűzés gyakran később sem bizonyult elegendőnek. Egy-egy iparos életrajzból kiderül, hogy a szülők egy része valóban földműves volt, nem egy esetben viszont - nem meglepő módon - egykori céhtagokkal találkozhatunk. Hatházi János (sz. 1878) ácsmester elődei szintén parasztok voltak, sőt ő maga is kanászként kezdett öt elemi kijárása és néhány év ipari iskola után. A tanyai életet otthagyva előbb ács, nádazó, majd falverő munkákon dolgozott. A katonáskodást követően a Kisiparosok Országos Egyesületének fiókjához került és két évig inas, több mint tíz évig pedig ácssegéd volt. Az 1910-es évektől már az egyik budapesti cégnél tevékenykedett egy gyártelep építésén. Az első világháború után szerepet vállalt a közéletben: az építőipari munkások szakszervezetének egyik alapító tagja, majd törvényszéki elnök lett.94 Életpályája jól példázza a generációváltás jelenségeit, az egyéni ambíci472