Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 9. T. Molnár Gizella: Egyesületek Kiskunhalason a polgári korszakban

106Raj Tamás: 100+1 jiddis szó Bp. 1999. 130. 107MOL К 150-1889-VII-8-546 (1802.cs.) |AO Uo. Az alispán kísérő levele. l09Borovszky i.m. 1908. 1850-ben 248 izraelita lakost rögzített a népszámlálás, 1908-ra 1000 főben határozza meg Borovszky, miközben ter­mészetesen az összlakosság száma is nő. (1850: 12.722 fő, 1908: 25.000 fő) 1 l0A beteglátogatás (bikur holim) egyébként val­lásos jócselekedet (micve), a zsidó ember egyik legfőbb vallási kötelezettsége, melyet a Talmud is előír. A vallási kötelezettségen túl a társadalmi összetartozás kifejezője is. (Raj T. 1999. 139-140., 193-94. és Újvári 1929./2000. 118. 168.) Egyéb­ként a legtöbb hitközségben a beteglátogatás kü­lönös jótéteményének céljára is külön egyesület működött (Chevrasz bikur chólim). Ahol ilyen nem volt, mint ahogyan Kiskunhalason is, ott a Chevra Kadisa vállalta ezt a feladatot. (Raj T., Újvári u.o.) '''Az elhunytakkal kapcsolatos teendők leírását 1. Raj T. 1999. 131-133. 11? Megjegyzendő, hogy a hivatalos ügyintézés bevett szokása szerint a vallásos jellegű, illetve a hitélettel kapcsolatos egyletek, egyesületek ügyében a belügyminisztérium az Alapszabály láttamozása előtt kikérte a Vallás- és Közokta­tásügyi Minisztérium jóváhagyását is, amely az illetékes felekezet véleménye alapján megkér­dőjelezte, illetve jóváhagyta az alapszabályt. A belügyminisztérium csak a kultusztárca jóvá­hagyása után, meggyőződve a vallási előírások megfelelő betartásáról, vette nyilvántartásba az egyletet. A halasi Chevra Kadisa esetében is így történt. 113BKML 1950. ll4Hazkóró (=megemlékezés): a halottak lel­ki üdvéért elmondott imádság. Bővebben 1.: Újvári 1929/2000. 351, 445. A halálozási év­fordulókon (Jahrzeit) való megemlékezés a halott hozzátartozókról vallási előírás. Raj T. 132-134., 142. Eredetileg a megemlékezés meg­szervezése a Chevra Kadisa feladata volt, csak a 19. század végére jelent meg az a tendencia, hogy erre a célra külön egylet szerveződjön. A hitközségben egyébként szokás megemlé­kezni azokról a halottakról is, akiknek halála időpontját nem ismerik, mégpedig egy jeles Jahrzeit napján, Mózes halálának évfordulóján fadár 7). U5MOL. К 150-1888-V11-8-52162 116U.o. Gyöngyösy István miniszteri tanácsos (VKM) nem javasolja az alapszabály elfoga­dását, mivel az olyan célokat tűzött ki, melyek rendszerint a Chevra Kadisa hatáskörébe tar­toznak, ugyanakkor ilyen egyesület alapszabá­lyát Kiskunhalasról be nem nyújtották. 117A halál évfordulóján az elhunytak sírjának meglátogatása a mécses gyújtásához hasonlóan vallási előírás. 118BKML 1950. 119MOL. К 150 1884-VII-8-36904 120 U.o. 12IBKML 1950. és PML. No.26. 122 Burucs 1993. 15. 123MOL. К 150-1888-VII-8-52161 124U.o. 1. ne Halasi Kalendárium az 1921-ik esztendőre Szerk. és kiadja Karácsonyi Aladár dr. Nemzeti Nyomda Kiskunhalas 61. 126Címtár 44. 197 Kiskunhalas Helyi Értesítője 1933. június 10. 128Kiskunhalas Helyi Értesítője 1933. július 1. 129BKML 1950. és PML. No.23. 1 L. 3. sz. jegyzet. 111 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században Bp. 1999. 357-375.. és Kovalcsik 1986. 8-99. 132BKML 150. 1 11 U.o.: Nyilvántartás a Kiskunhalas város területén működő egyesületekről és PML. No.104. 400

Next

/
Thumbnails
Contents