Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 8. Kosárkó László: Kisvárosi térhasználat, kisvárosi életformák. Társadalmi térhasználat Kiskunhalason az 1880-as és az 1930-as évek között
felesége először a férj legénylakásába, majd pedig a Berki család házába költözött: „ hazajőve Kiskunhalasra, Bandi legénylakásán laktunk. Persze nem volt háztartásunk, a Kossuth utcai Berki házba jártunk ebédelni.”b4 Majd hamarosan átköltöztek a Berki-házba: „ Gyuláék hamarosan kiköltöztek a tanyára és az így megüresedett lakrészbe mi költöztünk be ... Én már régen ott voltam a Berki házban, de két évig egyszer sem mentem ki a tanyára.” De a házon belül is volt átrendeződés: „Mikor a Berki házban felszabadult az a lakrész, amiben korábban iroda volt, a takaréki lakásból átköltöztünk oda.”'35 Surányi Lászlóné esetében viszont egyetlen házat lehet elkülöníteni, a tulajdonképpeni szülői házhoz fűződnek a gyermek- és a kamaszkori emlékek. Ez a ház a Szilády Áron utcában az 5. szám alatt volt. Egy lakásokat és boltot magába foglaló L-alakú épületről van szó.136 A szerzőnk nem egyedül a házat mutatja be, hanem bevezet a lakásba is, azért, hogy megismertessen a korabeli lakáskultúrával, és a lakáson belüli életformával: „A hálónkban lila dominált. A kettős ágyon mályvaszínű pamutszatén terítő és rajta nagy csipketerítő... A sezlonon lila plüss takaró, az akkoriban divatos belevasalt pettyekkel. Itt ettünk télen, együtt, hárman reggel, délben, este. Ebben a szobában állt anyám heverője akkor, amikor már nagyon beteg volt, és éjszakai rosszulléteire lehetett számítani. Kényelmetlen és utálatos volt ez a szoba hálónak éppúgy, mint nappalinak. Mert végül erre is szolgált. Az asztalnál sezlonon ülve írtam a leckéimet. ” A család a működő kisbolt ellenére szerényen élhetett, amit az is bizonyít, hogy a hálószoba egyben nappaliként is funkcionált, azaz a család valamennyi tagja ebben az egy szobában élt, dolgozott, pihent, aludt. Az ebédlő ezzel szemben reprezentatív célokat szolgálhatott, tekintve, hogy Kun Anna Bauhaus stílusú asztalt és székeket, továbbá a zongorát sorolja fel, mint jellegzetes bútordarabot. „A mi ebédlőnk a hálótól az utca felőli részre esett. Tágas volt, világos, két nagy utcai ablakkal... A mienk diófa volt, fényezett, geometrikus intarziával díszített, hatalmas ovális, kerek asztal, hat székkel, két karosszék, két tálaló. Ehhez készített anyámnak heverőt, a la recamiere. Az ablak előtt állt a zongora. A belső sarokban nagy, fehér vaskályha, ez elé húztuk a kisasztalt, amit vasárnaponként körülült a kártyázok csapata. A kályha mögött mosdóállvány. ”'31 Ugyanilyen aprólékos a családi ház közvetlen környezetének, a város központjának, benne a jellegzetes tevékenységi formákkal való leírása. Az ismertetés a piactérrel indul, illetve a piachoz kapcsolódó emlékek felidézésével: „A piactér ekkoriban szerdán és szombaton kuporgó vagy álldogálló tanyasiakkal népesült be ...A piac jó mulatság volt, válogatni, alkudozni, kötekedni az árusokkal, kóstolgatni. Sokan ismertek a boltból, rám köszöntek, egy-egy szép almát, körtét dörgöltek fényesre a kötényükön nekem.”'33 A piacról szóló emlékeket a személyesség a piacon árulókkal való jó kapcsolat jellemzi. A piaci árusok bemutatása után a szerzőnk áttér a város ismertetésére. A várost felekezeti alapon osztja református és katolikus részre: „Balról a református templom őrizte a Felsőváros református felét. Innen balra még a központi 340
