Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 5. Simon András: Szőlő- és gyümölcskultúra
A későbbi időszak szervezeti-igazgatási viszonyaira vonatkozóan hézagosak az ismereteink. A szőlőterületek igazgatásának állami szabályozása elsőként a filoxéravész után, 1894-ben történt meg. Ezt követte aztán az 1929-es, majd az 1938-as hegyközségi törvény. Mindhárom a szőlőterület nagyságának illetve a birtokosok számának függvényében tetszőlegesen vagy kötelezően rendelte el a hegyközség megalakítását. Mindennek halasi lecsapódásáról Nagy Szeder István néhány mondatos leírásából értesülünk: „1896-ban az elöljáróság által javasolt hegyközséget egyhangú határozattal nem alakították meg, 1930-ban pedig a törvény is elrendelte a hegyközség alakítását, mégis leszavazták.”'9' A szőlőterületet és a termést íelvigyázó csőszök azonban minden bizonnyal továbbra is tevékenykedtek. Erre utal a helyi sajtóban 1901 májusában közzétett felhívás, melyből kiderül, hogy egyes lakosok a „tilos gyalogútokon” közlekednek, más „szőlőbeli lakosok pedig kutyáikat szabadon kóborolni engedik és ezek a szőlőben jelentékeny kárt okoznak.”'92 Az 1938-as hegyközségi törvény hatására minden bizonnyal kötelező jelleggel megalakult a hegyközség Halason is. A levéltárban hegyközségi vonatkozású anyagra csak az 1940-es évek derekától bukkantam. Mivel a hegyközségek államilag 1949-ben megszűntek, a kis számú fennmaradt irat a szervezet működésének utolsó éveibe és a feloszlatás körüli viharos körülményekbe enged bepillantást. 1949 januárjából maradt fenn egy kimutatás a Kiskunhalasi Hegyközség alkalmazottjairól. A lista azért is érdekes, mert a tisztségviselők nevének és születési évének megjelölése mellett a hegyközségben eltöltött szolgálati éveket is feltünteti. A hegyközség élén ekkor ügyvezető tisztviselőként Behány István (sz. 1923) állt, aki e tisztséget 1948 szeptemberétől töltötte be. Pénztárnok és irodakezelő: Gátaljai János (sz. 1887), ő 1940 decemberétől alkalmazottja a hegyközségnek. Irodai tisztviselő: Benyák Piroska (sz. 1921), aki 1946 júniusától dolgozott a hegyközségben. Hegyőrök: Tusori Balázs (sz. 1887), Takács János (sz. 1884), mindketten 1940-től, Kovács István (sz. 1901) 1942-től és Komlós Balázs (sz. 1897) 1946-tól végezte munkáját. A névsorban szerepel még Tóth József (sz. 1884), a faiskola kezelője, ő 1946-tól töltötte be feladatát.193 Az adatokból kitűnik, hogy 1940-ben már biztosan működött a szervezet, s ez a fentebb említett 1938-as törvény utáni megalakulást bizonyítja. A II. világháború zaklatott éveiben a hegyközség normális működése is akadozott. Tevékenysége 1944 december 1. és 1945. május 4. között szünetelt, és az orosz hadsereg bevonulása miatt 10 000 darab gyümölcsfa kitermelése és eladása is elmaradt.194 1945 májusától újra működni kezdett a hegyközség, elnöke Bundzsák István törpebirtokos lett, helyettese Kiss Illés Antal cipészmester, a hegyközségi bíró pedig Kardos Pál kisbirtokos lett.195 Ekkor már nyíltan jelen volt a pártpolitika a vezetőségben: a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazda Párt egyaránt 4-4 taggal vett részt a Hegyközségi Bizottságban. A kisgazda tagokat hamarosan visszahívták.196 1946 tavaszán a négy MKP-s tag visszahívásáról szólnak forrásaink.197 1941. májusában az újonnan választott vezetőségben a Kisgazda
