Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 5. Simon András: Szőlő- és gyümölcskultúra

Az olcsó és a filoxérával szemben ellenálló homokon való szőlőtelepítés további ütemét mutatja, hogy a századfordulótól, illetve a 20. század első évtizedeiben ugrásszerűen megnövekedett a szőlőterület nagysága: 1903-ban 4200 kh, 1912-ben pedig már 4876 kh szőlőt regisztráltak.31 Vizsgált korszakunk végén, 1944-ben 6340 kh szőlőterületet rögzít a kimutatás.32

A tanyai szőlőkre vonatkozóan jó adatokat nyerhetünk Halas 1879. és 1911. évi kataszteri térképének összevetésével. Míg az 1879. évi térképen a tanyák mellett legelőt, rétet, szántót, homokot láthatunk, s a tanyáknak csupán egy kisebb hányadán díszük szőlő és gyümölcs, addig az 1911. évi kataszteri térkép szelvényein észrevehetően gyarapszik mind a tanyák száma, mind pedig a szőlők nagysága. Vizsgált térképeink a tanyásodástól független, határbeli szőlőparcellázásokra vonatkozóan is támpontot adnak. így például Felső-Szállás területén 1911-re 133 parcella, Debeák-Szarkás területén pedig 75 szőlőparcella új osztása látható. Fehértón „Dudoli szőlők” néven jelez a térkép új szőlőterületet. A Dudoli - Lakatos Vince 1930-as évekbeli jellemzése szerint - 400 holdnyi terület, ahol 60 család, mintegy 300 lélek gazdálkodott. Az itteni szőlők és gyümölcsfák szépen gondozottak voltak.33 A folyamatot jól tükrözi Bálint Sándor megállapítása is, miszerint az 1879. évi szegedi nagyárvíz után feltűnően nagyszámú szegedi, leginkább alsótanyai család telepedett meg a halasi határban, főleg az 1890-es évektől kezdve bankkölcsön segítségével fölparcellázott, nemrég tagosított halasi úribirtokon. Térképeink valamint a szakirodalom összehasonlító adatai szerint a tanyai gazda a szőlőt a tanyaépület köré, illetve annak közvetlen közelébe telepítette. így esett kézre, ugyanakkor a széllel és a homokkal szemben mintegy sövényfalat vont a tanyaterület köré.34

A tanyai szőlők boráról és az öreg tőkék megbecsüléséről érzékletes szavakkal ekképp vélekedik a fentebb már többször idézett szőlőbudár, Csete Pap József: „Az Öregszőlőkben jóval kevesebb terem egy holdon, mint a tanyákon. Ennek az az oka, hogy a szőlő is a jobb talajt szereti. Több száz év alatt a szőlő is kiéli a talajt. Sok az 50-100-150 éves tőke. Általános döntést az ilyen régi szőlők nem kaptak. Anyagyökereik már elszáradtak, s csak a sátorgyökerek táplálják. Az öreg tőkéket magam is pártolom, mert azok termik a tüzes borokat. Azokban pedig nóta lakozik. Nehezen is barátkozott meg a halasi nép a tanyai szőlőtelepítéssel. Ráfogták, hogy ott savanyú bor terem, s megbetegszik tőle az ember. ”35

Az 1895. évi állapotot tükröző összesítésünkhöz hasonlóan érdemes számba venni az 1912-es Gazdacímtárban szereplő, Halason nagyobb szőlőterületet birtokló gazdákat.36 (3. táblázat)

A két táblázatot összehasonlítva láthatjuk, hogy 1912-re még több gazda rendelkezett jelentősebb szőlőbirtokkal, s az adatok összevetéséből az is kitűnik, hogy egyes tulajdonosok - így Szathmári Sándor vagy Szilády Áron - szőlőterülete miképpen gyarapodott. Utóbbi névsorunkból érdemes kiemelni dr. Fráter

214