Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 5. Simon András: Szőlő- és gyümölcskultúra
nagysága az 1850-es években 1900 kataszteri hold körül mozgott." Gyárfás István az Öregszőlők területén két nevet említ: „felsőhíd, alsóhíd, minthogy a városból a nevezett tavon keresztül csak e két hídon van a szőlőkkel közlekedés. ”'2 Az alföldi mezővárosok szőlőhegyein általános jelenség volt, hogy a 19. század elejétől megszűnt a szabad foglalás, s csak a városi tanács által végrehajtott parcellázások útján lehetett szőlőföldhöz jutni.11A halasi határban 1852-ben a régi borjúcsorda-járásból, a várostól északnyugatra a fejetéki vízállás és a Sóstó közötti sivány homok- illetve gyepterületet parcellázta fel a város szőlőtelepítés céljából. A fejetéki szőlők, Ugri szőlők, majd Iparszőlők néven14 emlegetett új osztás 1853-ban készült térrajza szerint a hosszában 6 öl széles középúttal és az erre merőlegesen futó 3 öles keresztutakkal tagolt, 1 öles árkokkal övezett új szőlőterület mindösszesen 142 kh 950 а-öl nagyságú volt. 135 parcellára tagolódott, ebből 124 egy holdas, 5 egy holdnál valamivel nagyobb terület volt, a további 6 pedig nem érte el egészen az egy holdas nagyságot.15 Az 1858-as térkép és az 1859-es telekkönyv adatait összevetve érzékelhetjük, hogy az osztást követő 5-6 esztendőben fokozatosan indult meg a szőlő telepítése. A 135 parcellát 132 gazda birtokolta, a legnagyobb szőlővel beültetett terület (1 kh és 1227 oöl) Imrö István tulajdona volt, számos gazda parcelláján a szőlő mellett veteményes kert is díszlett, 59 birtokos pedig még egyáltalán nem telepített szőlőt, ezek a területek ugyancsak veteményesként vagy egyszerűen haszontalan homokként szerepelnek a kimutatásban.16 Az új osztásban még 1853-ban elrendelte a város egy csőszkunyhó állítását, a szükséges fa és nád mennyiséget a város köztulajdonából megajánlva. 7 A 19. század közepéig csak az Öregszőlők és az Iparszőlők területén lehetett szőlőt telepíteni, sőt ezt a város is szorgalmazta. A határ más részein viszont a városi tanács tilalmazta a telepítést, mondván, ez akadályozná az állattartást és elvonja a gazdákat más mezőgazdasági munkáktól. Bár próbálkozások voltak, tiltotta a magisztrátus a tanyákon való szőlőtelepítést is. Ez összefüggött azzal, hogy a szőlőmunkák szinte folyamatos kinttartózkodást kívántak, ugyanakkor mind a tanyán, mind pedig a szőlőkben való lakás tilos volt. Este 7 órakor a szőlőbe vezető hidat le is zárták, a kulcsot a hegybíró őrizte, a területet pedig a csőszök vigyázták.Is Palugyay Imre 1854-ben megjelent munkája a halasi határ művelési ágait 211 2. Iparszőlők, 1853. Hodossy Péter térképe. TJM 3865
