Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás

A halasiak szakértelméről tanúskodik Gróf Károlyi Imre mágocsi jószág- felügyelőjének a halasi újságban közölt hirdetése is, aki a birtokra „...egy ügyes baromfikertészt azonnal felfogad, ki a pulykaköltetéshez és tenyésztéshez ért. Bére 20 korona havonként és búza, szalonna, só és kása, convencióval. Október hóban számolt pulykák darabjától pedig 50 fillért kap. ”145

A baromfitenyésztéssel elsősorban a nagyobb gazdák tanyáit bérlő baromfikertészek foglalkoztak. A lakás jogáért, a tanya körül, a szerződésben meghatározott munkákat kellett elvégezni. Baromfit kellett tartania „fele haszonra”, a tanyához tartozó földet részéből használhatta a bérlő. Ingyen lakást és tűzrevalót kapott. A kukorica harmados, a krumpli és a répa feles volt. Kerti veteményeknek való földet ingyen kapott. Az aratórészt is a lakó kapta. Ha a kertész adta a takarmányt, akkor feles volt a tartás. Egyébként harmados. Az anyajószágok a baromfikertészé voltak. Ha kellett, a gazda kisegítette. A baromfikertésznek szőlőkapáláskor, fűkaszálásban segíteni kellett a gazdának, ezért rendes napszámot kapott. Télen a gazda erdejét megnyeshette, ezért elkapta a fele fát. A kertész részét is bevitte a gazda, ha kellett. A baromfikertész pány- ván disznót is tarthatott a tanya körül, ha volt tehene, azért fűbért fizetett. Néhol a baromfikertész dinnyét is termelt. Ez feles volt. A szántást a gazda végezte. A piacra is a gazda fogatával jártak.

A baromfikertészkedés jó megélhetést biztosított a lakónak. A kertészt Dömötör napjától (október 26.) Dömötörig fogadták, de sok helyen több évig, sőt évtizedekig is maradhatott, hajói egyezett a gazdával.

A baromfinevelés nagy részét az asszonyok végezték. A gyerekek már kiskoruktól bekapcsolódtak a munkába, vigyáztak az aprójószágra, libapásztorok voltak.

Baki Istvánnak az 1895-ös gazdacímtár szerint 440 hold földje volt. Dédunokája szerint állandóan volt baromfikertészük. 1942-43-as évre, október 26-tól, október 26-ig Adám Istvánt fogadták fel a következő feltételekkel: „Minden növendék baromfi feles. A libák tolla is feles. Egy évre ötven darab tojást is kell beadni. Ludat és pulykát legalább is 60-60 darabot kell tartani, miután jár másfél k.h. negyedes kukoricaföld. Minden leadott csirke után 1 kg. kukorica, kacsa után 3 kg. kukorica,

16. Borbás Imréné baromfitenyésztési oklevele, 1913. TJM 21622

200