Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás

1. Szántás négy ökörrel, 1930-as évek. Lakatos Vince felvétele

A homokbuckás talaj elegyengetése rendkívül sok és nehéz munkát igényelt. A homokdomb elegyengetésének legegyszerűbb módja volt az, amikor felszántották a buckát, így a szél évről évre koptatta a hegyet. Bizonyára Halason is ismerték a szomszédos Szánkon alkalmazott módszert, melyet a talajerő megóvására alakítottak ki. A buckába árkokat ástak, a homokot elhordták, az árkok közötti falakat ledöntötték, és a talajt elegyengették. így maradt valamennyi humusz az elegyengetett részen is.37

A szegedi határban a járásföldeket, négy lóval vagy négy ökörrel szántották fel. Akinek nem volt fogata, az legtöbbször ledolgozta a végzett munkát.38

Halason az igaerővel nem rendelkező kisbirtokosok a homokot talicskával tolták a laposabb területekre. A talicskakerék útját deszkákkal rakták ki, hogy a kerék ne süllyedjen a homokba. A szegényparasztok ezen emberfeletti munkájáról írta Gőzön István: Végbúcsú c. versében:39

„ Sokszor látta a holdvilág,

Hogy ment a sivány hegy tovább. ”

A homokos, távoli pusztát a helyi birtokosság nem sokra értékelte. A sivány homokterületeket olcsón eladogatták. „A messzi pusztarészeken kapott birtokok nagy része a tagosítás után hamarosan a juhászok kezére került: előfordult, hogy 40 holdat is kaptak egy-egy birkáért,”40 Ezt használták ki az 1879-es szegedi árvíz után a halasi homokpuszták keleti, délkeleti részére kitelepülő, Szeged-alsótanyai családok is.41

151