Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 4. Kiskunhalas országgyűlési képviselői
96 KISKUNHALAS ALMANACH végül 1947. aug. 9-én kizárta a Kisgazdapártból. Kisgazda tagságának hangsúlyozásával a Magyar Függetlenségi Párthoz csatlakozott. 1947. aug. 31-én az országgyűlési választásokon a párt Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei listájáról került be a törvényhozásba. Szept. és okt. folyamán hívei (egyszerre vagy száz ember) jelenlétükkel védték, kísérték, hogy elkerüljék letartóztatását. Mandátumát 1947. nov. 20-án az Országos Választási Bizottság törvénytelen úton megsemmisítette. Két napon belül letartóztatták, s a Buda- Dél intemálótáborba vitték. 1948. dec. 4-én szabadon engedték, szülővárosában rendőri felügyelet alá helyezték, amelyet 1950. ápr. 3-án oldottak fel. Meghurcolása miatt az 1950-es évek első feléig nem foglalkozott a város közügyeivel, csak 1955-1956-ban tartott helytörténeti előadásokat a Thorma János Múzeumban. Az 1956-os forradalom eseményeibe okt. 29-én kapcsolódott be. Reile Géza tanácselnök kérte fel, hogy vegyen részt a város vezetésében, mivel az okt. 27-i halálos kimenetelű sortűz óta nagy volt a nyugtalanság Kkh.-on. Nagy Szeder István egyik feltétele az volt, hogy 48 órán belül tartsanak önkonnányzati választásokat a városban. Okt. 31-én a kb. 7000 fős felvonuláson beszédet mondott. Nov. 1-jén megtartották a szavazást, melyet a városi tanács bonyolított le. Az FKgP elsöprő fölénnyel nyerte a választást (76%), a kommunista párt néhány százalékot kapott. Nov. 3-án újjáalakították a kisgazdapártot, vezetője Nagy Szeder István lett. Nov. 23-án megemlékezést szervezett a forradalom egy hónappal korábbi kitörésének emlékére. 1956. dec. és 1957. jan. között a kkh-i református egyházzal együtt a pesterzsébeti Pacsirtatelep gyermekei javára élelmiszergyüjtést szervezett és részt vállalt az összegyűjtött javak szétosztásában. 1957. febr. 5-én letartóztatták, Kecskemétre szállították, ahol 1958. márc. 24-én a Kecskeméti Megyei Biróság a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával három év börtönre, a közügyektől való 5 évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, két évre kitiltotta a város területéről. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság 1958. nov. 25-én 2 év és 4 hónapra mérsékelte büntetését. A börtönben a Bp-i Országos Börtön Mérnöki Iroda vezetője volt. 1959 elején szabadlábra helyezték. Szabadulása után Kiskunmajsán dolgozott (Vegyes Építő KTSZ 1961-1963, Kiskunmajsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulat 1963-1972). 1974-től magántervezői engedélyt kapott, ugyanakkor 1976. évi nyugdíjazásáig a Kkh. és Vidéke Sütőipari Vállalat műszaki tanácsadójaként dolgozott. Mérnöki munkája mellett folytatta helytörténeti kutatásait: térképeket készített szülővárosa környékéről, helyismereti előadásokat tartott. A közélettől visszavonult, de a régi református temető 1975-ös felszámolásakor tiltakozott és levélben fordult az Elnöki Tanácshoz. Az 1980-as évek végétől több helytörténeti cikke jelent meg a Halasi Tükör és a Műhely Napló hasábjain. Számos munkája kéziratban maradt. A rendszerváltás idején, 1990-ben az általa alapított, rövid életű Halasi Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt elnöke, a helyhatósági választáson nem kerültek be a várost irányító testületbe. 1991. aug. 20-án szülővárosa díszpolgárának
