Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 4. Kiskunhalas országgyűlési képviselői
KISKUNHALAS ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐI 101 és szociális bizottságban dolgozott. Számos indítvánnyal vett részt főleg a betegekkel, mozgássérültekkel kapcsolatos törvények kezdeményezésében. 1993- ban - mentálhigiénés szakosító oklevél megszerzése után - a város vezetése megbízta a Családsegítő Szolgálat megszervezésével, amelynek aztán vezetője is volt 12 éven át, nyugdíjazásáig. Ez idő alatt épült ki a Szolgálat keretei között az ifjúsági átmeneti szálló az állami gondozásból kikerült fiatalok számára, a férfi hajléktalan szálló, krízisotthon családok részére, illetve családok átmeneti otthona. 1999-ben mediációs (fájdalommentes konfliktus-kezelés) alapképzésben vett részt. Megszerzett ismereteit, tapasztalatait továbbra is a város rendelkezésére szerette volna bocsátani, ezért létrehozta az Albert Schweitzer Segítő Szolgálat Alapítványt (1999). A református presbitérium tagja. Cikkei és tanulmányai szakmai (szociális) folyóiratokban jelentek meg. Kitüntetései: Munka Érdemrend bronz fokozata (1984), a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (1992). Gyarmati Andrea-Lehóczki György-Tóth Ilona 26. Horváth László (Földeák, 1923. jún. 13,- ) dr., állatorvos. Édesapja Horváth László asztalos kisiparos, édesanyja Kurunczi Anna volt. 1980-ban feleségül vette Sárkány Erzsébet mütőasszisztenst, két gyermekük született: Ottó (1981) és Árpád (1986). Korábbi két házasságából egy lánya, Anikó (1950) és egy fia, László (1962) van. Az elemi iskolát Földeákon végezte, középiskolába 1934-1942 között Makón járt a Csanád Vezér Reálgimnáziumba, és itt is érettségizett. Bp.-en, a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karán szerzett diplomát 1950-ben. Ezután 1952-ig az egyetem anatómiai tanszékén tanársegéd, majd 1953-ig az Országos Állategészségügyi Intézet általános kórboncnoka. A kutatómunkával felhagyva 1956-ig Szőregen, Mórahalmon, Csanádpalotán vállalt községi állatorvosi állást. 1956-ban Csanádpalotán a Nemzeti Bizottság vezetőjévé választották, amiért 1957-ben internálták, és izgatás vádjával hét hónapi börtönbüntetésre ítélték. A büntetést a szegedi Csillagbörtönben töltötte le. 1958-59-ben rendőri felügyelet alatt tartották, csanádpalotai állásából elbocsátották, útlevelét bevonták. 1959-ben segédmunkásként kezdett dolgozni Kkh-on, majd 1960-90 között állatorvosként tevékenykedett. 1962-1980 között városi főállatorvos volt, 1980-tól magángyakorlattal rendelkező üzemi állatorvos, 1994-től nyugdíjas. 1991-től a Magyar Állatvédő Szövetség elnöke. 1956 után újra csak 1989-ben vállalt közéleti szerepet, amikor részt vett az FKgP kkh-i szervezetének létrehozásában. 1990-ben lépett be az FKgP-be. 1990-1994 között Kkh. országgyűlési képviselője. 1991-94 között a parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának
