Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 4. Kiskunhalas országgyűlési képviselői
KISKUNHALAS ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐI 97 választották. Sírja a katolikus temetőben található. Emlékét emléktábla őrzi. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Müvei: Kiskunhalas megyei város (Határtérkép). 1:30 000. (Kkh., 1932); Kiskunhalas megyei város belterülete térképe az Öregszőlőkkel. 1:10 000. (Kkh., 1932); Kiskunhalas megyei város belsőségének kézi térképe 1.10 000. (Kkh., 1932); Kiskunhalas tanyatulajdonosainak betűrendes címtára. (Kkh., 1932.); Kiskunhalas megyei város (Határtérkép) 1:120 000. (Kkh., 1933). Irodalom: Nagy Szeder István: Kiskunhalas város története III. 1936. 102.; Pajor Kálmán: Megemlékezés N.Sz.I.-ról. (= A Szilády Áron társaság Évkönyve 1994-95. Kkh., 1995. 59-65.); Szabó Róbert: Az 1956-os forradalom kronológiája. Kiskunhalas, 1956. október 23.-november 4. (=Szakál Aurél szerk: Adatok Kiskunhalas történetéhez. Kkh., 1996).; Szabó Róbert: N.Sz.I. és a Független Kisgazdapárt kapcsolata, 1930-1947. (=Halasi Múzeum Emlékkönyv 1999. 169-174.); Tóth Ágnes szerk.: 1956 Bács-Kiskun megyei kronológiája és személyi adattára. Kecskemét, 2001. 715. 722. 724-727. 729. 731-736. 738. 740. 742-744. 745. Kép: Szilády Áron Társaság Évkönyve 1994- 95. Kkh., 1995. 58. Szabó Róbert-Szakál Aurél-Szalai Sándor 20. Bús Imre (Kkh., 1890. dec. 7.-Veszprém, 1980. febr. 8.) Szülei, Bús Imre kkh- i református gazdálkodó és Bacsó Mária. Az elemi iskola hat osztályát végezte el, majd önképzéssel gyarapította ismereteit. 1911-ben Nagyváradra sorolták be huszárnak. Mielőtt leszerelt volna, kitört az első világháború. A háborúban a szerb fronton szolgált, majd az orosz frontra vezényelték, ahol megsebesült és hadifogságba esett. Szibériát, Kínát, Japánt és Mongóliát megjárva az YMCA amerikai keresztény segélyszervezet segítségével került haza 1921-ben. Hazatérésekor bekapcsolódott a családi gazdálkodásba, majd apja halálát követően, 1927-ben 21 hold örökölt földjén saját gazdaságot hozott létre. Füzesen tanyát épített, erdőt telepített. Érdekelték a mezőgazdaság új lehetőségei, 1936-38-ban a Köztelek című lapban több írása jelent meg ezzel kapcsolatban. 1936-ban néhány hétig állami költségen Bajorországban tanulmányúton volt. Gazdasági sikereinek hatására megbízták 1940-ben a református egyház 160 holdas Szathmáry-féle birtokának vezetésével. A harmincas években a városi képviselő- testület tagja lett, s számos helyi egyesületben is vezető szerepre kérték fel. Részt vett a Hangya Szövetkezet helyi szervezetének munkájában. 1945-ben a református egyház presbitere, gondnoka volt, amikor belépett a Független Kisgazdapártba. Hamarosan a helyi szervezet alelnöke lett. A párt balra tolódásakor, 1947 nyarán pártjából kilépett és a Demokrata Néppárthoz csatlakozott. Az 1947. aug. 31-én
