Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 4. Kiskunhalas országgyűlési képviselői
KISKUNHALAS ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐI 83 Szilády Áronnak hűséges munkatársa lett. Tanárkodása 24. évében halt meg pár heti betegség után. Temetésén Szilády Áron végezte a lelkészi teendőket, s ott volt még Szász Károly püspök is. Sírja a régi református temetőben található. Irodalom: Gimnáziumi Értesítő 1887-88; Halasi Tükör 1994. ápr. 27.; Ferró Róza: Családfa a nemes kiséri Péter családról. (= Szakái Aurél szerk.: Péter család. A nemes kiséri Péter család Kiskunhalason.) Kkh., 2000. 185. Kép: SZÁG. Darányi Mária-Gszelmann Adám-Lukács László 3. Szilády Áron (Ságvár, 1837. nov. 3.-Kkh., 1922. márc. 20.) lelkész, forditó, történész, irodalomtörténész, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. Apja Szilády László halasi lelkész volt. Gimnáziumi tanulmányait Halason (1845-51) és Nagykőrösön (1851-53) végezte. 1853-57 között Debrecenben teológiát hallgatott. 1857- től a török nyelv elsajátítása érdekében Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott. 1858-59-ben a göttingeni egyetemen tanult. Hazatérése után Gödöllőn, Ómoravicán és Nagykőrösön segéd, 1862 közepétől Halason helyettes, majd 1863. jan. 18-tól haláláig rendes lelkész lett. 1865 és 1878 között a város országgyűlési képviselője volt. 1885-től a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője, majd tanácsbírája lett. Tagja volt a bp-i zsinatnak és kezdettől fogva választmányi tagja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. Az MTA 1861. dec. 20-án levelező, 1876. jún. 8-án rendes taggá, a Kisfaludy Társaság 1867- ben tagjává választotta, a kolozsvári egyetem pedig 1896-ban tb. doktori címmel tüntette ki. Nevéhez fűződik a halasi gimnázium fejlesztése, az új épület felépítése 1892-ben. 1893-tól haláláig az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője. A régi magyar irodalom egyik legjelesebb kutatója. Több 16. századi költő (Balassi, Tinódi, stb.) müvét adta ki. Cikkei: Firduzi (Új Magyar Múzeum, 1860); Fordítások arab és persa költőkből (Szépirodalmi Figyelő); Hasonlatok (Nyelvészet, 1860); Török oklevelek magyar fordítása (Hornyik János: Kecskemét város története, 1860-66); Fordítások török és persa költőkből (Koszorú); Török alatt egyházi vallásos tekintetben hogy voltunk? (Protestáns Képes Naptár, 1863); Az arab költészet Spanyolországban és Szicíliában (Budapesti Szemle VIII., 1867); Nyelvészkedésünk czélja és eszközei (székfoglaló, Akadémiai Értesítő, Új folyam II. 1861-62.); Jelentése bolognai útjáról (Akadémiai Értesítő, 1868); Königsbergi töredék (Akadémiai Értesítő, 1895); Szent Ágoston reguláinak fordítása Bánffy- Coelius Gergelytől 1537-ből (Akadémiai Értesítő, 1898); Szónyomozás (Akadémiai Értesítő, 1902); Rokonaink epikája. Kalevipoeg, Kalevala (Kisfaludy Társaság Évlapja IV, 1870); Jegyzetek Krisko P. közleményéhez (Századok, 1876); Cantio
