Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 3. Kiskunhalas polgármesterei és tanácselnökei Lehóczki György
KISKUNHALAS POLGÁRMESTEREI 47 után a halasi elöljáróságon helyezkedett el. 1906. május 13-án a halasi református egyház presbiterévé választották.89 1908. január 12-én megválasztották helyettes polgármesternek. Mellette 1913-1916 között töltötte be a főjegyzői tisztséget, majd 1918. szeptember 10-től Silling Ede felfüggesztése miatt a polgármesteri teendőket is ellátta.90 Az 1918-as őszirózsás forradalom idején október 30-án Kiskunhalason is megalakult a Nemzeti Tanács, amely elnökévé választotta.91 A Tanácsköztársaság kikiáltása után 1919. március 23-án megalakult direktórium március 27-i ülése még meghagyta tisztségében a város vezetőségét, de a Városi Tanács Intéző Bizottsága az április 11 —i ülésén felmentette a teljes elöljáróságot. Augusztus 4-5-én elfoglalták a román csapatok Kiskunhalast és velük tárgyalt dr. Kolozsváry Kiss István ismét, mint a város vezetője. A korabeli sajtók alapján 6 millió korona kárt okoztak a románok a városnak. Sajnos a spanyol járvány is megjelent a városban.92 November 18-án reggel kivonultak az utolsó román csapatok is, délután pedig Csillag őrnagy parancsnoksága alatt magyar katonai alakulat érkezett, amelyet a vasútállomáson üdvözlő beszéddel fogadott dr. Kolozsváry Kiss István. 1919. januárjában megalakult Kiskunhalason a Polgári Párt. Újjászervezték a polgárőrséget.93 1919 decemberében lemondott tisztségéről, mert az Országos Kisgazda és Földműves Párt őt kívánta nemzetgyűlési képviselőül jelölni. A választáson két jelölt küzdött a mandátumért: dr. Kolozsváry Kiss István és Zoltán Béla. 1920. január 26-án képviselővé választották.94 Az 1920-1922. évi ún. első nemzetgyűlésben ő képviselte Kiskunhalast. A parlamentben igen aktív tevékenységet végzett, több bizottságnak is tagja volt.95 Az 1922. január 18-i parlamenti felszólalása során hangzott el ez a mondat: „Én a román megszállás következtében nemcsak nagy anyagi veszteséget szenvedtem, hanem - mivel a román megszállás engem a polgármesteri székben talált - nekem városom érdekében igazán a legnagyobb lelki gyötrelmeket és megaláztatásokat kellett eltűrnöm és elviselnem.”96 A második nemzetgyűlésbe már nem jelöltette magát, megromlott egészségi állapota miatt teljesen visszavonult a közélettől.97 1923. január 6-án a vármegye nyugdíjazta.98 Agglegényként élt, és viszonylag fiatalon, 54 éves korában 1928. november 9-én halt meg, a református újtemetőben nyugszik.99 Kép: TJM 20737
