Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 20. Református új temető Baki István
KISKUNHALAS ALMANACH 491 Református új temető Baki István Az 191 О-es év közepén a régi református temetőben egyre kevesebb volt a hely a temetkezésekre. Kezdett betelni a temető. 1912-ben Silling Ede polgármester lezáratta a temető egy részét. Ebben az időben fel sem merül a gondolata, hogy a sírokat meg lehet bolygatni (exhumálni), hisz az örökre jár. Erre csak 1934-ben került sor, ekkor is névtelen, gondozatlan sírokra, eltemetéstől számított 100-150 év múltán. Új temető megnyitására volt szükség. Ezt szorgalmazták a város nyugati felén lakó reformátusok is. Gondot jelentett a temető helyének kijelölése. Jellemezhetnénk a helyzetet úgy is, hogy a település észak-déli irányú „szigeten” alakult ki, a várost minden irányból, mocsaras vízivilág vette körül. Keletre az 1882-ben épült vasút is korlátozta a terjeszkedést. A nyugati oldalon, az Öregszőlőkben lehetett kevésbé lakott, száraz területet találni, amely alkalmas volt temető céljára. A református egyház mindezeket figyelembe véve 1918-ban vásárolt itt területet temetőnek. Az új temető a keceli és a jánoshalmi út elágazásához közel található, a jánoshalmi út mentén. A tervezett református temető helyrajzi száma: 6721, területe 49.516 nf. Egész területét utakkal, fasorokkal táblákra osztották. Ezt úgy alakították ki, hogy a sírok elhelyezése kövesse a régi hagyományt, kelet-nyugati irányú legyen. Az elhunytak fejjel nyugatra, arccal „nyári napkeletre” nézzenek (1. kép). Az első halottat 1918-ban, temették ide (Nagy Szeder István Kiskunhalas története III. 36.), Zseni Istvánná Jakab Juliánnát, Ván Benjamin lelkész temette. Ettől kezdve folyamatosan működik ez a temető, úgyhogy közben váltakozóan az öreg temetőbe is temettek. A temetőben ekkor még nem volt ravatalozó, mert a gyászszertartást háznál tartották. A sírnál csak rövid búcsúztatót mondtak. 1950-től elrendelik, hogy a temetőben kell ravatalozni. A temető szomszédságában volt dr. Halász Darabos Sándor rendőrbíró kicsiny szőlője, közepén egy nyári lakkal. Ezt használták ravatalozónak. 2000-ben bővítették a temetőt, a régi és az új terület új helyrajzi számot kapott: 6218. Területének nagysága: 58.012 m2. A vásárolt területen 2001. év decemberére új ravatalozót építettek fel, amelyet Garay András és Tóth Péter építészmérnökök terveztek. Elsőként dr. Vilonya Balázst, a város volt főjegyzőjét temették innen. Az új ravatalozót 2002. január 20-án avatták fel (2. kép).
