Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 19. Régi református temető és sírkőkert Baki István
RÉGI REFORMÁTUS TEMETŐ ÉS SÍRKŐKERT 489 18. kép 19. kép 20. kép 73. tábla: A Hősök Ligete kialakításakor exhumált halottak közös sírja. A sírkő felirata: „E temető 1778. évben megnyitott, és 1902. évben bezárt déli felének nyugati széléből 20 m szélességben a városnak adott területen volt mintegy 250 sírból 1934 évben felszedett halottak földi maradványai 1934. évben ezen közös sírba helyeztettek.” (20. kép) A megmaradt temetőben 20 évig - a város tiltó rendelkezése miatt - csak részleges temetés volt lehetséges. Ezért a legnagyobb területet - az elköltözés, kihalás miatt - gazdátlan, müemléksírok jelentik. Ezek karbantartása nagy anyagi terhet jelent az egyháznak. Saját erejéből erre alig van lehetőség. О is csak a hívek önkéntes adományából tartja fennt magát. Hatalmas gondot és pótolhatatlan veszteséget jelent a temető területén dúló felelőtlen, értelmetlen pusztítás, rombolás, lopás. Tudjuk azt is, hogy a jogszabályok fokozott védelmet írnak elő. A Büntető Törvénykönyv 1997. évi LXX1II. (216) §. a műemlék rongálást, megsemmisítést „bűntettként” határozza meg. A 229/1997. (XII.13.) Kormányrendelet a műemlék rongálásakor kiszabható bírság összegét (56.) 20.000 forinttól 5 millió forintig írja elő. Elgondolkodtató, hogy ezzel az eljárásuk során a helyi hatóságok soha nem éltek. Az ősi erdőtemető, jelentős faállományával természetes levegőszürője a mellette lévő vasút zaj és légszennyezésének. Amennyiben a temetőt bemutatásra alkalmassá lehetne tenni, vonzó és országosan is egyedi idegenforgalmi terület lehetne. Sok példa van erre más városokban, például Budapesten a Fiumei úti temető. A kiskun- halasi református öreg temető valóban beszédes őre a halasi, a kun települések és Magyarország történetének. Nemzeti kincs. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a temető nevezetes halottainak összeírásában közreműködött Bacsó Benőné Darányi Krisztinának és Bíró Imre presbiternek. így maradok meg hírvivőnek Orzeni kincses temetőket! (Illyés Gyula: A haza magasban)
