Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 19. Régi református temető és sírkőkert Baki István
RÉGI REFORMÁTUS TEMETŐ ÉS SÍRKÖKERT 463 helyét. Munkájában a helyi presbiterek egymást váltva, valamint Gaál Lajos és Makai István segítették. A sírkövek felállítására 1989-90-ben került sor. E munkát Darányi Dénes és Gyenizse Lajos presbiterek készítették elő. A munkákat Nagy István, Szabó Gábor lelkészek valamint a presbiterek együttes segítségével végezték. Nagy Szeder István elhalálozása után, csak a külön-különi felmérések maradtak ránk. Ez 1998-ban került feldolgozásra. Ennek minden adata számítógépre került. Ezt a munkát, feldolgozást, Gyenizse Gábor földmérő, üzemmérnök végezte el. A temető törvényben előírt rendelkezés betartásán kívül, a helyi sajátosságok, szokások, adottságok szerint: „Temetői szabályrendeletet kell készíteni”. Ennek irányításával működik a temető. Ez 1995-ben készült el. A képviselő testület 1997. március 24-i ülésén foglalkozott a temetőkkel. így a régi református temetővel is. Jegyzőkönyv száma 31/1997 Kth. A temető szabályrendeletét a Képviselő Testület 1998. március 30-án tudomásul vette, jóváhagyta. Jegyzőkönyv száma 80/1998. Kth. A Magyar Nemzeti Panteon létrehozására gróf Széchenyi István 1841-ben javasolta, hogy a nemzet elhunyt nagyjainak sírját meg kell őrizni. Ha lehet, egy közös temetőben. Ennek "A nemzet üdvlelde" megjelölés nevet adta. Elgondolása azonban nem valósult meg. 1956-ban a Fiumei úti temetőt a Nemzeti Sírkert Központi Temetőjének nyílvánították. Antal József kormányra kerülésével felkarolta Széchenyi elgondolását. Létrehozta a kitűzött feladat megvalósítására a/ Nemzeti Panteon Kuratóriumot. A Művelődési Minisztérium 1991-ben készített tervezetet a „Nemzeti Kegyeleti Bizottság” létesítéséről. A Bizottság feladatai: a Nemzeti Sírkert létrehozása, erről ismertetni a közvéleményt, és ezt országos üggyé tenni, b/ Tudósítani, hogy nagyjaink sírjainak megőrzése, és emlékük ápolása minden magyar állampolgár közös feladata, mert az ott nyugvók életműve, munkája a magyar nép öröksége. A fenti célok megvalósítását biztosítja 1999. évi XLIII. törvény. Az 1999. évi LXIII. törvény rendelkezik a temetőkről és a temetkezésekről. A 3.§ Értelmező rendelkézések e./ bekezdés meghatározása szerint „Nemzeti sírkert (nemzeti panteon) a műemléki védelem alatt álló, vagy a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minősített temető...” „A 15.§ (1.) Nemzeti sírkerthez - ezen belül a nemzeti panteonba - tartozó temetőket ... a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg. (4.) Feladatait a titkárságon keresztül látja el. (5.) A Titkárság feladata a nemzeti sírkertbe tartozó temetkezési helyek nyilvántartásba vétele és nyilvántartása.” A Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2001. július 4-én a Nemzeti Sírkert részévé minősítette a temetőt. A 464-05/2001. iktatószámú levelükben értesítik a Kiskunhalasi Református Egyházközséget: „A Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2001. június 26-án megtartott ülésén tárgyalta a Kiskunhalasi Régi Református Temető Nemzeti sírkertté történő minősítésének ügyét.... az alábbi határozatot hozta: A Bizottság a Kiskunhalasi Régi Református Temető 12. parcelláját Nemzeti sírkertté történő minősítésre előjegyzésre vette. A fenti parcella, tájékozódásunk alapján megfelel a Nemzeti Sírkertté minősítés feltételeinek.” Ez volt az egész országban az első nyilvántartásba vétel.
