Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 17. Kiskunhalasi utcanevek a 20. században Palásti Károly
KISKUNHALAS ALMANACH 415 Kiskunhalasi utcanevek a 20. században Palásti Károly Utcanevekről beszélünk, de mindenki a közterületi nevekre gondol, mert idetartoznak a terek, közök, sorok stb. nevei is, és lényegük, hogy a település minden lakója használja, használhatja. A XVIII-XIX. század elnevezései éppen ezért nagyon gyakorlatiasak voltak. Kifejezték a város szerkezetét, az utca tulajdonságát, az ott található épületet vagy intézményt, az utca irányát, a tér funkcióját. Ezek a természetes névalakulások figyelhetők meg az 1850-es, de még a Ledényi Ferenc-féle elnevezésekkor is, 1893-ban. Ledényinél az utcanevek 4,5 %-a személynév, a többi név valóságos aranybányája a régi Halas életmódjának, környezetének, hajdani intézményeinek. „А XIX. század közepétől egyre jobban terjed az utcanév-adásban az a szokás, hogy a névnek, a név jelentésének semmi kapcsolata nincs már az utcával. E divat terjedésének egyik oka az emlékállítási cél. Jelentős személyek, nagy emberek nevéről világszerte neveznek el utcákat, s a XIX. században Magyarországra is eljutott ez a divat. Először a kiegyezés utáni szabadabb légkörben az 1848-as forradalom hőseiről, az aradi vértanúkról neveztek el utcákat, majd Kossuth halála után szinte minden településen lett egy Kossuth utca, Rákóczi hamvainak hazahozatalakor Rákóczi utca, a millennium éveiben pedig a honfoglalás kori magyarság vezéreiről, az Árpád-házi királyokról neveztek el utcákat. Ezután megállíthatatlan lett az emlékállítás szokása az utcanevekben.”1 A mai utcanévrendszer alapja az 1898-as hivatalos névadás. A helyi lap ekként kommentálja az eseményt: „Megdöbbentő eset történt a héten városunkban. - A helybeli postahivatal ugyanis egy miniszteri rendeletre hivatkozva, arra kérte átirati- lag a rendőrkapitányi hivatalt, hogy a város utcáinak és tereinek neveit vele hivatalosan közölje. - A városházánál majd hanyatt estek erre a különös kívánságra.”2 A megdöbbenés nem tarthatott túl sokáig, mert rövid idő alatt megszületett az eredmény. Az újság az elnevezéseket végző bizottság munkáját nagyra értékelve keresztényi kultúrmissziónak tartja, hogy „pogány hitükből kegyetlenül megkeresztelte”3 az utcákat. Beteljesült tehát a vágy: „... nemsokára Halason sétálhatunk az Andrássy-úton, Váczi-utcában stb. - persze homokban és - petróleum fény mellett.”4 A lap úgy tudja, hogy a régi elnevezéseket őrző „fő, úri, gránát és paczal utczák- nak nevét kegyelettel meghagyta”5 a bizottság. A mai utcanévanyagban már nem találkozunk e jelentéssel bíró, a századfordulón még élő utcanevekkel. A gyakorlatias elnevezésnek is megvan a kockázata. Mi lesz, ha feltöltik az árkot, a szélső utcán túl is terjed a város, ha elköltözik a vágóhíd, a posta vagy a piac? Marad történelmi helynévként.
