Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
KÖRNYEZET - 16. Kiskunhalasi utcák a 18-19. században Szalai Sándor
KISKUNHALASI UTCÁK A 18.-19. SZÁZADBAN 403 városrész. Szembetűnő, hogy a várost körbefogó vizek mennyire akadályozták a terjeszkedést. Nyugatról a Halastó, délről a mai Szent József Iskoláig benyúló Bárányfok, észak felől pedig a mai Kiskun Áruházig benyúló Sárállások gátolták a város növekedését. Ez okozta, hogy Tooth János 1803-ban a városban „a házaknak rendetlen fekvését” emlegeti, amikor a tizedek kialakításánál „azoknak egyenes utzák által lejendő elválasztását” tűzték ki célul. Ez a „rendetlen fekvés” - főleg a háztömbökön belül - még a 19. században keletkezett vázrajzokon is kimutatható. Ennek ellenére a bemutatott térképen csaknem valamennyi utca azonosítható a ma is meglévő utcákkal. Több kisebb utca - elsősorban a Tabánban - nem található, más utcák vonalvezetése megváltozott. Ez valóban a házak zsúfolt, rendezetlen építésének eredménye, de mindezekkel együtt az 1784-es térkép felbecsülhetetlen értéke a helytörténeti kutatásnak. A II. József féle katonai térkép a kor színvonalán álló, felkészült szakemberek által készített térképmű, ezért megbízhatóságában nincs okunk kételkedni. A Halas belterületét ábrázoló szelvényen a városrészek, jelentősebb terep alakulatok (dombok, vízállások stb.) elhelyezkedése megfelel a ma is ismert helyzetnek. Az utcák vonala határozottan felismerhető, és meglehetősen rendezett belterületre enged következtetni. Az egész térképre jellemző, hogy „az utcahálózat feltüntetése igen pontos”4. A térképen 64 ma is meglévő utcát, teret lehet azonosítani, egyes utcák vonalvezetése az elmúlt kétszáz év alatt végrehajtott szabályozások, átépítések ellenére is megőrizte sok jellegzetességét. Például a Szathmáry Sándor, és az Eötvös utcák jobbra hajló íve kirajzolja az egykori Sárállások nyugati peremét, vagy a Szent Imre utca balra kanyarodó vonalvezetése jelzi, hogy a Szabadkai útról érkezők kikerülték a Katolikus templomnál kezdődő, egészen a Bokányi Dezső utca közepéig emelkedő, ma is meglévő magaslatot. 1786-ban végrehajtották az első kataszteri felmérést, melynek során a városban található lakóházakat is megszámlálták és sorszámmal látták el. Sajnos e felmérés adatai csaknem teljes egészében megsemmisültek. A nagyon kevés töredékes anyagból azonban tudjuk, hogy Halason ebben az évben 1039 lakóház volt3. Ezeket a házakat a számozás után is - még a hivatalos iratokban is - a tulajdonos nevével jelölték, később a tized számával, és a közvetlen szomszédok megnevezésével pontosították, utcanévre tulajdonképpen nem is volt szükség. Utcanevek a 19. század első feléből Bár a halasi utcáknak 1850-ig hivatalos elnevezése nem volt, a levéltári iratokban elvétve lehet találkozni utcanevekkel. 1803-ban a tizedek felosztásánál használták a „Bárányfokának egyenesen menő nagy utca” (Petőfi utca), a „rétnek menő utca” (Nyárfa utca) meghatározásokat. 1810-ben házhelyeket osztottak a Felszegen, és a
