Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 9. Kiskunhalas, a szőlő és bor városa Kunszeri Miklós
260 KUNSZERI MIKLÓS 1. Szőlőnyitás 2. Szüretelés lyozta az állattartást és elvonta a lakosságot más mezőgazdasági munkáktól. Az 1800-as évek elején történtek kísérletek tanyai szőlőtelepítésekre is, de a hatóság ezt tilalmazta, mivel a szőlő állandó kinttartózkodást, kintlakást kívánt meg a gazdáktól. Nemcsak a tanyákon, a szőlőkben való kintlakás is tilos volt, itt még időszaki munkák idejére sem engedték ezt meg. A tilalmat a lakosok nem is szegték meg, ha nappal kint voltak a szőlőben, estére mindenki hazament. Este 7 óra után lezárták a szőlőbe vezető hidat (mely a nádason vezetett át), a kulcs a hegybírónál volt, aki mellett még három csősz is őrködött a szőlők fölött. Az Öregszőlőkben a szőlőtelepítést a Tanács is szorgalmazta. Kijelölt területeken szőlőnek is osztottak földet, ahol a betelepítés kötelező volt. Aki a szőlőültetést elmulasztotta, attól a földet elvették, és másnak adták. Később, 1803-ban, három évben jelölték meg azt az időt, ami alatt a szőlőnek kiosztott földeket be kellett telepíteni, hat év után pedig adó alá írták össze azokat. Nagyobb területet osztottak ki szőlőtelepítés céljára 1853-ban a Sóstó mellett, mely ma Iparszőlők néven ismeretes. A Tanács nem csak a szőlőtelepítések felett őrködött, hanem a szőlővel kapcsolatos egyéb munkákat is egységesen irányítani igyekezett. Szigorúan előírta a szüret időpontját, ami előtt szüretelni senkinek sem volt szabad. Aki a kitűzött időpontot megelőzve szüretelt, annak a szőlőtermését vagy a kipréselt mustját elkobozták. E megkötöttség ellen a gazdák 1842-ben lázadozni kezdtek, de eredménytelenül. Kiskunhalas a szőlő-bor városává ténylegesen a 19. század végén vált, több, egyszerre kedvezően ható okból: • 1858-ban Franciaországban, majd 1875-ben hazánkban, Pancsován is megjelent az Eszak-Amerikából behurcolt filoxéra. Rohamos pusztítása az 1880-as évek elején kezdődött, s az 1880-as évek végére Magyarország szőlőültetvényeinek túlnyo-mó részét elpusztította. Jelentős kártételt csak az immunis (ellenálló) homoktalajokon
