Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 8. Kiskunhalas, a csipke városa Szakái Aurél
KISKUNHALAS, A CSIPKE VÁROSA 255 Kezdetben (1902-1906) minden csipkét Dékáni Árpád tervezett, de Budapestre költözése után még számos csipke tervet alkotott a halasi csipkemühelynek és a halasi varrólányokkal is dolgozó budapesti műhely számára. Dékáni távozása után még sok kiskunhalasi illetőségű csipketervező működött a következő az évtizedek során. A legjelentősebbek: Stepanek Ernő (1881-1934), Tar Antal (1891-?), Csorba Tibor (1906-1985), Tóth Béla (1910-1996), Vorák József (1915-1984), Nagy Kálozi Lili (1918-), Bodor Miklós (1925-), Bródi Mária (1949-). Kapcsolatba kerültek a halasi csipkével máshol élő tervezők is. A legfontosabbakat mindenképpen meg kell említeni: Bazaláné Gábris Ilona, Pongrácz Margit, Kelety Eszter, Országh Ilona, Rucsinszky Anna, Demjén Júlia, Molnár Béla. A csipke tervek megvalósulásához nélkülözhetetlen a csipkevarrók nagy türelmet és figyelmet igénylő munkája. Az elmúlt 100 évből mintegy 200 csipkevarrót ismerünk név szerint. Napjainkban 15 lány és asszony varrja a különleges csipkét. A kiskunhalasi csipke technikát évekig tanulják az erre vállalkozók. Fél év betanulás után 4-5 évi gyakorlás kell a biztos mesterségbeli tudáshoz. A halasi csipke varrása nagyon munkaidőigényes. A 15 csipkevarró napi nyolc órát dolgozva kb. 40 dekát varr meg évente. Ezért szokták mondani, hogy a halasi csipke drágább az aranynál. Az óriási ráfordított munka miatt is a csipkevarrás szervezeti keretét majdnem mindig műhelyek biztosították. A 100 év alatt tíz egymás után következő, de különböző elnevezésű csipkemühely létezett. Ez a bonyolult feladatok megoldása (tervezés, betanítás, alapanyag biztosítás, értékesítés, minőségvédelem) és a mindenkor nélkülözhetetlen támogatások (városi és országos támogatás) megszerzése miatt is szükséges volt. Kezdetben Markovits Mária személye, később a Csipkeház épületének léte tartotta egybe a kiskunhalasi csipkemühelyt. A halasi csipkének Budapest, London, Párizs, Berlin, Milánó, Róma, Brüsszel, Washington, St. Louis közönsége, illetve az angol, holland, olasz, japán uralkodó házak és a pápa is elismeréssel adózott már. Számos óriási nemzetközi siker jelzi a halasi csipke útját: St. Louis, világkiállítás nagydíja (1904), Milánó, nemzetközi kiállítás nagydíja (1906); Párizs, nemzetközi kézműipari kiállítás nagydíja (1937); Berlin, nemzetközi kézműipari kiállítás nagydíja (1938); Milánó, nemzetközi iparművészeti kiállítás ezüst és bronz érme (1940), Brüsszel, világkiállítás nagydíja (1958), Budapest, nemzetközi vásár első díj (1965); Kiskunhalas, csipke világkiállítás nagydíja (1998). Ezeken kívül számos országban és városban mutatták be a halasi csipkét. A halasi csipke 100 éves történetét jelenleg öt korszakra oszthatjuk. A kezdetektől az első világháború végéig (1902-1918) terjedő néhány évet a sikeres kezdés jellemezte, de ennek lendületét megtörte a világégés. Az első világháborútól a Csipkeház felépítéséig (1918-1935) eltelt majd két évtizedben a csendes várakozás a jellemző. Ebben jelentősebb változást az 1930-as évek agilis polgármestere,
