Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 1. Kiskunhalas rövid bemutatása Szakái Aurél
KISKUNHALAS RÖVID BEMUTATÁSA 21 1703. okt. 5. Halasi csata. Kuruc és labanc összecsapás. 1709. Pestis. 1722. VI. Károly császár oklevele Halas városnak három vásár engedélyezéséről. 1731-1745. Halas a pesti Invalidus Rendház birtoka. 1739. Pestis. 1745. máj. 6. Mária Terézia rendelete a redemptioról. A régi kiváltságok visszaszerzése. 1755. Kiskunhalas címere: fegyveres kiskun vitéz három keresztbe rakott hal felett. 1784. Az első városábrázolás céh bizonyságlevélen. 1789. A Pest és Zimony közötti postakocsijárat megindulása Halas érintésével. 1799. Új városháza építése. 1834. A klasszicista városháza felépül. 1848-1849. Halas részvétele a magyar forradalom és szabadságharcban. 1872. Rendezett tanácsú város, polgármesterrel az élén. 1876. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez kerülés. 1882. Megépül a Pest és Zimony közötti vasút. 1902. A halasi csipke létrehozása. 1906. A szecessziós városháza felépülése. 1918-1919. Forradalmak. Demarkációs vonal a várostól délre. Kiskunhalas határváros. 1944. Német megszállás. Deportálás. Orosz megszállás. 1947. Pirtó önállósulása. 1950. Bács-Kiskun megye megalakulása. 1952. Balotaszállás, Kunfehértó, Zsana önállósulása. 1956. Jelentős tömegmegmozdulások a forradalom időszakában. 1964. A kőolajtermelés kezdete Kiskunhalas környékén. 1972. Bodoglár elcsatolása. 1984. A járások megszüntetése. Ettől kezdve Kiskunhalas nem járási székhely. 1990. A rendszerváltáskor ismét polgármester választás Kiskunhalason. Népesség Halas népessége az 1626 körüli újratelepüléstől kezdve fokozatosan növekedett. A háborúk és járványok pusztításai miatt igazán fejlődni csak a redemptio időszakától, a 18. század közepétől kezdve tudott. A 18. század második fele és a 19. század egyenletes növekedést eredményezett. A 20. századi Kiskunhalason egyszerre létezett az elmaradottság és a gyorsuló urbanizáció, a modernizálódó városközpont és a falusias külterület. A fejlődést jól mutatja a lakosság további jelentős növekedése. Az 1880-as 15000 fő 1910/1911-re már 25000 főre szaporodik és az 1930-as évek közepén 30000-nél is több. Ezzel a város lakossága elérte a mai szintet. Ennek az a magyarázata, hogy a további népességnövekedést elvitték a 20. század közepén, második felében önállósodott tanyaközpontok.
