Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)

MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon

KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 233 lapokban. Munkatársa volt a N éptanítók Lapj a és a Népnevelők Lapja folyóiratnak. Az Országos Egészségügyi Egyesület 1893. júl. 15-én a köze­gészségügy érdekében kifejtett tevékenységéért 50 korona jutalomdíjat utalványozott részére. 1902. ápr. 10-én ismét megnősült, felesége Papp Mária óvónő lett. Az ipariskolában, mint reformá­tus vallástanító, a református főgimnáziumban 4 évig, mint tornatanár működött. A Halasi Gazda­sági Bank Rt. Igazgatóságának 35 évig volt tagja, a Halasi Úri Kaszinó könyvtárát kevés megszakítás­sal 44 évig kezelte. Hosszabb ideig volt Halas vá­ros képviselőtestületének megválasztott tagja. A Kkh-i Önsegélyező Szövetkezetnek 30 éven ke­resztül volt a könyvelője. 1912-ben, 36 évi peda­gógiai szolgálat után ment nyugdíjba. A régi refor­mátus öregtemetőben nyugszik. Irodalom: Gszel- mann Ádám: Elemi oktatás története Kiskunhala­son, 1913-ig. (Kézirat) 1985.; Erdész Gusztáv közlése. Kép: TJM 20839. G.Á.-L.Gy. Szász Károly szemerjai (Nagyenyed, 1829. jún.15. - Bp., 1905. okt. 15.) ref. lelkész, püspök, műfordító, egyházi író. Apja Szász Károly a nagyenyedi kollégium híres jogtanára, anyja Münstermann Franciska. Középiskoláit szülőváro­sában és Kolozsváron vé­gezte. 1848-ban Bp.-re költözött, ahová apját ál­lamtitkárnak nevezték ki, s ő az egyetemen mate­matikai előadásokat hall­gatott. 1849-ben apjával együtt követte a kor­mányt Debrecenbe, s ott fogalmazóvá nevezték ki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. Ez­után katonai szolgálatba lépett, s káplárként, majd hadnagyként vett részt a szabadságharcban. A bu­kás után bujkált, nevelősködött. 1851-ben papi vizsgát tett. 1851-től Nagykőrösön, 1853-54-ben Kecskeméten matematika tanár. 1854-től Kézdi- vásárhelyen, 1857-től Kunszentmiklóson, 1863- tól Szabadszálláson lelkész volt. 1852-ben fele­ségül vette unokahúgát, Szász Pólát, (Iduna), aki még nagykőrösi éveiben meghalt. Második fele­sége halasi leány, Bibó Antónia volt. Ezért is pá­lyázott a halasi szószékre Szilády László halála után 1863-ban, mert feleségének tekintélyes bir­tokos rokonai voltak itt. De a köznép nem őt, ha­nem Szilády Áront, Szilády László fiát választotta meg, jóllehet Szász Károly már tagja volt az Aka­démiának, a Kisfaludy Társaságnak és 8 évvel volt idősebb Szilády Áronnál. Szász Károly 1865-től Deák-párti országgyűlési képviselő, 1867-ben Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban osz­tálytanácsos, majd miniszteri tanácsos. A Tudo­mányos Akadémiának 1858-tól, a Kisfaludy Tár­saságnak 1860-tól tagja, 1882-ben a bp-i egyete­men magántanári képesítést szerzett. 1884-ben a Dunamelléki Ref. Egyházkerület püspöke lett. Mint új püspök 1884 és 1893 között püspöki vi- zitálást tartott az Egyházkerület gyülekezeteiben, mintegy 280 helyen. Ezen az útján kísérője Szilády Áron egyházmegyei főjegyző (ami püspökhelyet­tesi rangot jelentett) kalauzolta. Püspöklátogatá­saiból Ván Benjámin a moravicait elbeszélésében örökítette meg. Szász Károly sokat tartózkodott Halason felesége rokonai körében, különösen a nyári hónapokban. Itt a vidéki csendben végezte irodalmi tevékenységét, itt fordította Dantét is. Ba­rátságban volt a város vezetőivel, a gimnázium ta­náraival, és főként Szilády Áronnal, akinek sok esetben segítségére volt az új gimnázium felépíté­sében. A gimnázium sorsát szívügyének tekintette, az új épületet ő avatta fel. Gyermekei, unokái szí­vesen emlékeztek a Halason töltött időkre, ami 27 éven át tartott. A város 1929-ben utcát nevezett el róla, egykori lakóházát emléktáblával jelölték meg. A gimnázium önképzőköre 1906-ban a Szász Károly nevet vette fel. Szász Károly sírja a Kere­pesi temetőben van. Irodalmi tevékenységgel 17 éves kora óta foglalkozott, 1847 táján rendszere­sen publikált különböző lapokban, a forradalmi időkben hazafias verseivel szerepelt. Számos egy­házi jellegű munkája és tankönyve jelent meg. Lí­rájában a családi élet, a vallásos és hazafias érzés hangja szólal meg. Rendkívül széleskörű műfordí­tói munkásságot fejtett ki, többek között Shakes­peare, Goethe, Schiller, V. Hugo, Béranger, Tenny­son műveiből fordított magyarra. Dante isteni színjátékát ő forditotta le teljes terjedelmében. A Szilády Áron Társaság 2000. márc.-ban emlék- konferenciát rendezett Szász Károlyról, melyen dédunokája Varga Domokos iró tartott megemlé­kezést. Átadta továbbá nagyanyjának, Varga Gyu- láné Szász Póla levelezésének azon részét, ami Ha­lasról szól, s a püspök életébe betekintést adhat (kézirat). Főbb müvei: Szász Károly költeményei (1861); Trencséni Csák (eposz, 1861); Heródes (1867); Álmos (dráma 1870); Salamon (1878); A világ nagy eposzai (I-II. 1881-82); Szász Károly kisebb költeményei (1883); Schiller (élet- és jel­lemrajz 1887); Attila halála (dráma 1893); Szász Károly művei (válogatta és sajtó alá rendezte Ra­vasz László 1930). Emlékét emléktábla és utca őr­zi. Irodalom: Novák Sándor: Sz.K. élete és művei 1904; Vasárnapi Újság 1905/43; Beöthy Zsolt:

Next

/
Thumbnails
Contents