Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
230 KISKUNHALAS ALMANACH példája alapján választotta a pedagógusi hivatást. A helyi református gimnáziumban érettségizett. A bp-i egyetem bölcsészkarán tanult irodalmat és angol nyelvet. Egyetemistaként az Eötvös Kollégium tagja volt. Ez hozzájárult sokoldalú érdeklődésének kialakulásához, de későbbi szerteágazó irodalomtörténeti, iskolatörténeti, nyelvészeti kutatásait is megalapozta. 1931. szept.-től helyettes tanárként kezdett tanítani volt gimnáziumában, teljes jogú tanárrá 1934. jún. 13-án nevezték ki. Pályakezdőként több tanéven át a gimnázium intemátusában is dolgozott felügyelő tanárként mellékállásban. A kényszerű katonáskodás idejét leszámítva itt tanított 1961-ig. 1962-67 között a kkh-i Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum nyelvtanára volt. 1967-ben ment nyugdíjba és családjával Kecskemétre költözött. 1948 után az angol nyelv tanítására nem volt lehetőség. Elvállalta az orosz nyelv tanítását, s e tárgyból a középiskolai tanári oklevelet is megszerezte. Több száz cikke, tanulmánya jelent meg: Halas a Kunságban; Régi halasi diákok nyomában; Halas és Csokonai; Megjegyzések a kiskunhalasi népnyelv gyűjtéséhez; Tanulmányok a Bánk bán című Katona-drámáról, stb. Publikált a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr, a Forrás, az Irodalomtörténeti Közlemények című folyóiratokban. Volt tanítványai, tisztelői „Századok lelke” címmel jelentették meg tanulmányainak, dolgozatainak egy részét 1995-ben. Felesége Varga Olga a Református Polgári leányiskola, majd pedig a Felsővárosi Általános Iskola tanára volt, földrajzot és kémiát tanított. József fiúk jogot végzett. 1994-ben Kiskunhalas város díszpolgára. Sírja a katolikus temetőben található. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Forrás: Sütő József: Századok lelke. Halasi Téka 16.Kkh., 1995. G.Á. Szabó Antal (Nagyszöllős, 1895. dec. 6. - 1966. jan. 28.) pedagógus. Édesapja vasúti tiszt volt. Nagybátyja az Eger melletti Kerecsenden volt prépost plébános, ezért is került Egerbe a tanítóképző intézetbe. Végzés után nem vállalt munkát, mert rövidesen behívták katonának. 1917-ben megnősült. A háború utolsó évében még katona volt, mikor Nagyszöllős román megszállás alá került, s neki menekülnie kellett. Az anyaországban, mint menekült tanító kapott állást 1919. szept- ben. A vallás- és közoktatási miniszter Kiskunhalas Rekettye pusztai iskolába nevezte ki tanítónak. Felesége és leánya csak 1920. jan.-ban tudott Halasra költözni. Rekettyéről Füzes pusztára helyezték át, ahol három évet tanított. 1924-ben a város külterületi iskoláit két körzetbe választották. A két igazgatóság közötti választóvonal a Soltvadkertre, illetve Szabadkára vezető műút volt. Szabó Antalra bízták a nehezebb nyugati körzet igazgatását. 12 tanyai iskola mindennapi gondjait kellett intéznie. Jelentős szerepet vállalt, hogy a klebers- bergi oktatási és nevelési elképzelések megvalósuljanak, kiegészítve népművelési tevékenységgel. Szorgalmas és lelkiismeretes munkája révén a tanyai iskolák kulturális centrumokká, a tanyai közösségek szervezőivé, a tanítók pedig a közösségek vezetőivé váltak. Az 1935-1936. tanévben az igazgatása alá tartozó iskolákban 332 ismeret- terjesztő előadást, 95 műkedvelő rendezvényt, 665 órában különböző tanfolyamot tartottak. Ezen kulturális együttléteken 36814 ember jelent meg. 1944. okt.-ben Bp.-re menekültek. Az ostromot ott élték át egy budai pincében. A frontátvonulás után 1945. febr.-ban gyalog jöttek haza. Az igazoló bizottság állásvesztésre ítélte. A volt tanítványok és azok szülei segítették a talpra állásban, mivel lakásába sem tudott visszaköltözni. Egy évig könyvelőként dolgozott és csak 1946. szept.-ben kapott tanítói állást a Központi Iskolában. Ebben az iskolában tanított 1956-ig. Aktív pályájának utolsó három évét, 1956-1959 között Felsőszálláson töltötte el, ahol összevont osztályokat tanított. 1959-ben, 64 éves korában ment nyugdíjba. G.Á. Szabó Endre (Nagyoroszi, 1841 - ?) pedagógus. Jogi pályára készült, de kisdednevelő lett. 1865-ben szerzett óvói oklevelet; előbb Halason, majd Álmosdon volt óvó; s rövid ideig (1871) a kisdedóvókat képző intézet igazgatója. 1873-ban a kolozsvári Fröbel-intézet titkára, 1874-től igazgatója volt. A rimaszombati ipariskola igazgatója (1878). Később elhagyta a nevelői pályát. Pedagógiai munkáinak részletes felsorolását lásd Szinnyei 1909. 180. Álnevei: Szabó bácsi, Gyermekbarát és Egy nevelő. Irodalom: Szinnyei 13. 1909.179-180. Sz.S. Szabó Gergely (? - ?) főbíró 1754. nov. 1 - 1755. nov. 1,1755. nov. 1 -1756. nov. 1,1763. okt. 30. (1 napig) erőtlenség miatt nem vállalja ugyanígy 1765. dec. 1 szintén erőtlenség miatt nem vállalja (nem szolgálhatott). Szenátor 1752-ben, 1777-ben öregsége miatt lemond. Forrás: BKML Kh. V.201.a. 151 .p. IV. k. l.p., 297.p„ Bánkiné 2001,16. Cs.G. Szabó István (? - ?) főbíró 1699-ben. Forrás: BKML Kh. V.201.a. I.k. 149.p. Cs.G. Szabó Iván (Bp., 1913. júl. l.-Bp„ 1998. febr. 11.) szobrász. 1933-34 között a Közgazdasági Egyetemen, 1934-39 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mestere Medgyessy Ferenc volt, akinek műtermében dolgozott. - Bolgár
