Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 221 Rácz Mihály és Szekula Erzsébet volt. A négy elemi elvégzése után a címfestő szakmát tanulta ki. Kisiparosként dolgozott, majd a Fa- és Építőipari Szövetkezetben helyezkedett el. Egészen 1964- ben bekövetkezett nyugdíjazásáig dolgozott itt. Első felesége Paprika Ilona volt, ki fiatalon, TBC- ben halt meg. Második felesége Péter Julianna volt. Amatőr festő volt, sok képe található Halason. A Thorma János Múzeum is őriz néhányat, pl. Nagy Czirok László portréja. Irodalom: Ferró Ró- za2000.140-141. Kép: TJM 16972. Gy.A. Ráday Gedeon (Pest, 1829. jún. 16. - Bp., 1901. nov. 29.) gróf, nagybirtokos, királyi biztos. Jogi tanulmányait Kecskeméten végezte. 1847- ben Pest vármegyéhez került, 1848-ban a belügyminisztériumban fogalmazó volt. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. A fegyverletétel után családi birtokain gazdálkodott. 1861-ben és 1865-től a főrendiház tagja, 1865-68-ban jegyzője. 1867-ben a belügyminisztériumban osztálytanácsos és a rendőri osztály főnöke lett. 1869-ben az alsó-tiszai vidék közbiztonságának királyi biztosa lett, fő feladata az ún. betyárság felszámolása. Ezt végre is hajtotta, de kíméletlensége s a foglyokkal való embertelen bánásmódja miatt többször volt parlamenti interpelláció tárgya. Megbízatását 1871 végén visszavonták. 1871-ben Kiskunhalas város díszpolgári címet adományozott neki. 1872- ben országgyűlési képviselő, honvédelmi miniszteri tanácsos volt. 1893-ban ment nyugdíjba. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Irodalom: MÉL 1969.459. Gy.A. Rádóczi Gyula (Kkh., 1932. ápr. 24. - Bp., 1998. nov. 26.) numizmata, történész. Elemi iskoláit Kecelen a katolikus elemi iskolában végezte, középiskolába Halason a < Szilády Áron Gimnáziumba járt. 1950-ben * érettségizett. Egyetemi tanulmányokat a Szegedi a Orvostudományi EgyeS tem Gyógyszertudományi Karán (1950-1953) és a Bp-i Orvostudományi Egyetemen (1957-1960) folytatott. 1960-ban diplomázott. 1953-1957 és 1960-1966 között gyógyszertárakban dolgozott. 1967-től a Saccharin tablettázó üzemvezetője. Két tablettázással kapcsolatos találmányát szabadalmazták (1970, 1972). 1987-ben kötött házasságot Kovács Zsuzsanna gyógyszerésszel, három gyermekük született. 1980-tól a Semmelweis Orvos- történeti Múzeum munkatársa. 1983-ban megszerezte gyógyszerész-doktori címet. 1984-ben avatták bölcsészdoktorrá. 1985-ben megírta kandidátusi értekezését: A Magyarországon hivatalos gyógyszemormatívumok fejlődése 1729-től napjainkig címmel. 1989-től a Magyar Gyógyszerészkamara elnökségi tagja. A VII. Magyar Gyógyszerészkönyv szerkesztésében is részt vett. Tudományos munkásságának másik fontos területe a numizmatika. Az 1960-as évek elején kezdett el el- mélyülten pénztörténettel foglalkozni. A Magyar Numizmatikai Társulatnak 1961-től tagja. 1970- 1975 között főkönyvtáros volt. A Társulat főtitkári tisztségét 1979-től 1994-ig töltötte be, 1994-1998 között alelnök. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületébe 1974-ben lépett be. Választmányi, majd 1998-tól tiszteletbeli tag. Az Érem című újság szerkesztőbizottságának 1976-tól tagja, 1990-től felelős szerkesztője. Gyűjtőtevékenysége magyar veretekre, ill. bankjegyekre korlátozódott. Numizmatikai kutatásainak központi témája Mária Terézia kora és a magyar papírpénzek volt. Fő művei: Mária Terézia magyar pénzverése. (Bp., 1982); A legújabb kori magyar pénzek 1892-1981. (Bp., 1984); Magyar papírpénzek 1848-1992. (Bp., 1992). Bibliográfiája 131 tételes. Irodalom: Ba- loghné Ábrányi Hedvig-Rádóczyné Kovács Zsuzsanna: Rádóczy Gyula gyógyszerészettörténeti és numizmatikai munkássága. (=Halasi Múzeum Emlékkönyv. Kkh., 1999. 435-446.). Kép: Halasi Múzeum Emlékkönyv 1999.438. Sz.A. Rados Kornél (Pozsonynádasd, 1901. febr. 25. - Bp., 1985. máj. 27.) mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa. 1926-ban a bp- i József Nádor Műszaki Egyetem Mérnöki Karán szerzett oklevelet. Fiatal mérnökként magántervező irodákban dolgozott. 1932-ben Bp-en magas- és mélyépítési szerkezetek statikájával foglalkozó tervezőirodát nyitott. 1944-ig több mint nyolcvan különféle ipari, köz- és lakóépület tartószerkezeteinek terveit készítette el. 1944-ben munkaszolgálatra vitték, majd deportálták. 1945 novemberében tért haza. 1945 és 1948 között a Fővárosi Építési és Városrendezési Osztály műszaki főtanácsosa, majd vezető tanácsnoka volt. 1948 és 1950 között az Építéstudományi Intézet vezetője, majd az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán egyetemi tanár lett. Megszervezte az Ipari és Mezőgazdasági Épület-
