Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 1. Kiskunhalas rövid bemutatása Szakái Aurél
KISKUNHALAS RÖVID BEMUTATÁSA 19 ^EzutárLiyraünd^ Politikai felpezsdülés következett be. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe Kiskunhalas képviselői is Debrecenbe érkeztek. 1945 tavaszán megtörtént a földosztás. Az országos politikai kurzusváltást követően 1948-ban a halasi üzemeket is államosították. Ezzel megkezdődött a polgári fejlődés gyökeres átalakítása. Elkövetkeztek a szocializmus évtizedei. A 20. század második fele nagyrészt a szocialista rendszer keretei között zajlott. Az új szocialista típusú hatalmi berendezkedés eltüntette a református gimnáziumot, a katolikus és az izraelita egyház elemi iskoláit. 1950-ben kezdődött a tanácsi igazgatás. Ekkor létrejött Kiskunhalas Város Tanácsa, vezetője a kommunista párt volt. Az óriási elégedetlenség 1956-ban Kiskunhalason is forradalmi megmozdulásokhoz vezetett. Az események főszereplője és a szélsőséges indulatok fékentartója Nagy Szeder István kisgazda politikus lett. Az országos változásokkal párhuzamosan az 1950-es évek végén 7 mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. Az 1960-as évek elejétől a Kiskunhalasi Állami Gazdaság több ezer kataszteri holdon gazdálkodott. Az 1960-as, 1970-es években több nagyobb ipari üzem települt ide, ez bizonyos fellendülést eredményezett. Az infrastruktúra kiépítése is jelentősen növekedett. Miután a török időkben elnéptelenedett falvak területével Elalas a történelmi Magyarország hatodik legnagyobb határú városa volt, jelentős közigazgatási változást eredményezett Pirtó (1947), Balotaszállás, Kunfehértó, Zsana (1952) önálló községgé válása, és Bodoglár, Tajó puszta Kiskunmajsához csatolása (1972). A nagy halasi határ mezőgazdasági műveléséhez a 18-19. században szükségszerű volt a tanyák létrejötte. A 20. században már a lakosság 50 %-a külterületen élt. A szocialista korszak éveiben azonban a tanyák száma megfogyatkozott. Napjainkban a tanyák életlehetőségei kismértékben javulnak. Új jelenség az üdülőtanyák, lovastanyák, a tanyai turizmus megjelenése. Bár a járások megszűntével (1984) csökkent Kiskunhalas közigazgatási szerepe, azért közbiztonsági, tűzvédelmi, munkaügyi, egészségügyi, egészségbiztosítási, szociális, oktatási, kulturális téren a város megmaradt egy jelentős vonzáskörzet központjának. A rendszerváltást követő helyhatósági választáson 1990-ben 27 fős képviselőtestületet választott a lakosság. A polgármester és még 14 fő SZDSZ-es és FIDESZ-es volt. A többiek más parlamenti pártok tagjai, és függetlenek. A két parlamenti képviselő a FKGP-hez és az SZDSZ-hez (listáról bekerült) tartozott. Az 1994- es helyhatósági választások eredményeként a 24 tagú testületben a polgármester és 8 fő a Városi Polgári Kört képviselte. A velük koalíciót alakító MDF-nek 7 képviselője volt. A parlamenti képviselő ekkor az MSZP tagja. Az 1998-as helyi választás eredménye a Városi Polgári Kör (9 fő) és MSZP (5 fő) irányítású városvezetés. A három országgyűlési képviselő közül a FIDESZ jelöltje nyert a választókörzetben, és az MSZP, FKGP színeiben szereplő kiskunhalasi származásúak listáról kerültek a parlamentbe. (Lásd Kiskunhalas almanach: Országgyűlési képviselők)
