Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 215 1929); A kecskeméti tanyatelepülés kialakulása (Szeged, 1936); Kiskunhalas népi jogélete (Bp. 1941.); Vezérfonal a magyar népi jogélet kutatásához (Bp. 1948.) Irodalom: Kiss A.: L. P. (Acta Archeol. Hung. 1974.); Magyar Néprajzi Lexikon. H.E. Paprika Antal (Kkh., 1881. máj. 9.-Kkh., 1919. aug. 9.) ügyvéd, szociáldemokrata politikus. 1899-ben érettségizett a halasi gimnáziumban, majd jogot tanult. 1914 előtt ügyvéd volt Kkh-on. Az első világháborúban megsebesült és orosz hadifogságba került, ott ismerkedett meg a szocializmus eszméivel. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előtt, szept. első felében tért haza a hadifogságból. Tevékenyen bekapcsolódott a város politikai életébe. A nov. 3-án megalakult munkástanács tagja, titkára és dec.-ben a közélelmezési hivatal vezetője lett. A tanácsköztársaság megalakulása után rövid ideig tagja volt a város vezetését átvevő öttagú direktóriumnak, ahol ugyanezt a feladatot látta el. A román csapatok bevonulása után elfogták és Rekettyepusztán egy kukoricásban lőtték le és ott földelték el. Sírja az új református temetőben található. Emlékét emléktábla és utca őrzi. Irodalom: Kiskun-Halas Helyi Értesítője 1919.; "Küzdtünk híven a forradalomért 1980.; Kép: Janó Ákos 1965.194. H.E. Pásith Antal (? - ?) főbíró 1866. márc. 10.- 1867. febr. 23. Forrás: BKML Kh. V.244.a. 1866. l.p. Cs.G. Pásith István (? - ?) főbíró 1740. ápr. 24. - 1741. ápr. 24., 1750. jan. 1.-1751. jan. 1, 1753. júl. 1.-1753. dec. 31. 1750-ben készül el a templom Nagyharangja. Forrás: BKML Kh. V.201.a. 150.p.,8.p. Cs.G. Pataky Dezső (Áporka, 1872. május 25 - Kkh., 1937. május 1.) ref. lelkész, tanár és gimnáziumi igazgató. A középiskolát Kunszentmiklóson, illetve Kkh.-on végezte el, a teológiát és az egyetemet Bp.-en. 1894-96 között Ráckevén, 1896-99- ben Kkh.-on volt segédlelkész, ezt követően 1911- ig gimnáziumi történelem tanár, utána 1924-ig igazgató, Szilády Áron halála után 1934-ig pedig a ref. egyházközség lelkésze volt. Állandóan megható odaadással, pedagógusi áhítattal csüngött szeretett iskoláján, melynek múltját nyomozva, buzgalommal igyekezett felkutatni a legkisebb rávonatkozó adatait is. Gondos, körültekintő igazgatása alatt az iskola tovább virágzott és fejlődött, vonzóköre egyre növekedett. Mint igazgató, példás rendtartással, lankadatlan buzgalommal és kartársi együttérzéssel járt el felelős tisztében. Sírja a régi református temetőben található. Irodalom: Nagy-Szeder István 1936. 102.-103.; Gulyás Sándor: P.D. Gimnáziumi Értesítő 1837/1938. Kép:TJMF1857. L.L. Paulovics István (Kiskőrös, 1877 - Kkh., 1937. ápr. 4.) dr., tudós, művelt tanár, irodalomtörténész. A család nehéz körülmények között élt, ezért kezdetben a gyakorlati életpálya felé indult. Összevontan végezte el a gimnázium különböző évfolyamait a halasi református gimnáziumban, mégis jelesen érettségizett. Egyetemi tanulmányait Bp.-en, Lipcsében és Jénában végezte, ahol tanári oklevele mellett doktori címet is nyert. Végzés után Selmecbányán az evangélikus gimnáziumban kezdett dolgozni, s ott működött 1903- 1919 között. Tanári munkája mellett élénk tudományos tevékenységet is folytatott, de hírlapíróként is jelentős volt szerepe. Több értekezést írt az irodalomtörténet köreiből. Reviczky Gyuláról monográfiát írt. Száznál több cikke jelent meg az általa szerkesztett Selmecbányái Hírlapban. Pályáját a kényszerű menekülés kettétörte. Az első világháborút követő összeomlás után a megszálló csehek előbb bebörtönözték s azután kiutasították. 1919 őszén került Kkh.-ra, a református gimnáziumba. Hat esztendőt töltött ebben az intézményben. 1924-ben nyugdíjba vonult. Utolsó útján a gimnázium kapujában búcsúztatták. Az iskola igazgatója beszédében emlékeztetett arra, hogy „halála nemcsak az iskola, az egész magyar irodalomtörténet vesztesége is.” Forrás: Gimnáziumi Értesítő 1936-1937. G.Á. Payr Egon (Bp., 1912. júl. 18.- 1967) építész. 1935-ben fejezte be műegyetemi tanulmányait. Először a főváros XIII. magasépítési ügyosztályára került. 1937-ben Kéri Gyulával az Országos Társadalombiztosító Intézet mecseki tüdőszanatóriuma tervpályázatán volt első díjas, majd második díjat nyertek a lágymányosi autóbuszgarázs pályázatán. 1945-ben a Schőmer Ervin, Tárnok Vilmos, Vaits Sándor részvételével megalakult tervezőcsoport vezetője. A csoport készítette el a főváros első tízéves tervét. Később a Fővárosi Tervező Intézetnél és az ebből alakult Budapesti Vá-
